Jelentős eredményeket könyvelhetett el a szombathelyi felsőoktatás az elmúlt hetekben. Alelnök úr szerint mennyit profitálhat ebből a város?
Mielőtt a konkrét kérdésére válaszolnék, muszáj leszögezni, hogy annak a városnak van jövője, amelynek fejlődik az oktatása. Ezért is tartom óriási eredménynek, hogy 2010 óta valamilyen formában majdnem minden bölcsődénk, óvodánk és iskolánk megújult. Rátérve a felsőoktatásra: nemrég adtak át Szombathely és az ELTE életében először mérnöki diplomákat. Hosszú és küzdelmes volt az idáig vezető út. Kezdő lépésként muszáj volt megteremteni a teljesen előzmények nélküli mérnökképzés összes feltételét. Talán nem szerénytelenség megemlíteni, hogy a szombathelyi gépészmérnökképzés ügyének egyik élharcosa voltam. Ezért különösen jólesett, hogy első végzett mérnökeink diplomaosztóján az ELTE vezetése megköszönte erőfeszítéseimet. A kezdeményezést kiváltó alapfelismerés az volt, hogy a város további ipari fejlődéséhez bővíteni szükséges a magasan képzett szakemberállományt. Ehhez sikerült megnyerni a helyi cégeket, amelyek nemcsak finanszírozták a mérnök szakos hallgatók tanulmányait, hanem gyakorlati képzést is nyújtottak számukra. Az első mérnökeink pedig diplomájuk átvétele után sikeresen elhelyezkedtek ezeknél a szombathelyi vállalatoknál.
A másik fontos bejelentés a Szombathelyi Képzési Központé volt. Mit gondol, a helyi iparéhoz mérhető megtartóerőt jelent az egészségügy is?
A Pécsi Egészségtudományi Kar Szombathelyi Képzési Központja szeptembertől négy új – ápoló, mentőtiszt, gyógytornász és dietetikus – nappali tagozatos képzést indít. Önmagában ez remek hír, de érzem a kérdésben rejlő kételyt. Itt, a határszélen valóban erősen érződik az osztrák egészségügy elszívó ereje. Ez sajnos tagadhatatlan. A jelenségbe azonban nem szabad belenyugodni, hanem küzdeni kell ellene. Országosan lényegesen javítja az esélyeinket, hogy 2022- ig négy lépcsőben, összesen 72 százalékkal emelkedik az ápolók bére. Helyben pedig a 11-es Huszár úton megépülő húszlakásos nővérszálló bír majd olyan erővel, ami az itthon maradásra ösztönözhet.
Eddig az országos ellenzék klasszikus témája volt – az egészségügy mellett – az oktatás. Új támadási pont után kell nézniük?
Nem szeretnék különösebben az ellenzékkel foglalkozni. Megvan a maguk baja. De azért mindenképpen érdekes fejlemény, hogy a minőségi oktatásért küzdő szocialisták vezető szakpolitikusa, Kunhalmi Ágnes a fojtani szavunkat sem tudja helyesen leírni. Vajon milyen felsőoktatási innováció várható el valakitől, aki még az alapokkal sincsen tisztában? Ez tökéletesen hitelteleníti a saját ügyüket. De ugyanígy gyengíti az egykoron mindenben zsidóellenességet látó szocialisták helyzetét az is, hogy most éppen a náci hagyományaitól szabadulni képtelen Jobbikkal kívánnak összeállni.
Messze még az önkormányzati kampány, de mintha a szombathelyi ellenzék sem az oktatást állítaná a középpontba. Ön hogy látja?
Habár velük ellentétben mi sokat tettünk az utak, járdák javításáért, a parkolási lehetőségek bővítéséért, úgy néz ki, hogy a közlekedési viszonyaink ostorozása áll majd kampányuk középpontjában. Sok teendő van ezen a területen, hiszen ne feledjük, hogy az elmúlt pár évben ötezerrel nőtt a gépkocsik száma Szombathelyen. Ekkora – amúgy az emberek növekvő jólétét tükröző – kihívással bizony nem könnyű megbirkózni. Az oktatás és az egészségügy terén is van még számos teendő persze. Ebben – miként eddig – bízvást számíthatunk a kormány támogatására. Városunk ma adósság nélküli, fejlődő gazdaságára támaszkodva biztonságos, stabil, a teljes foglalkoztatottságot lényegében megvalósított, virágzó település. További fejlődésünk garanciája a jó együttműködés a város, a megye és az ország vezetése között. A tavalyi költségvetést mintegy ötszázmillió forintos többlettel sikerült zárni. A takarékos, jó gazdálkodás folytatása a garancia arra, hogy a szükséges beruházásokat a közlekedés területén is sikerül végrehajtani. Ezzel szemben a Nemény András és társai vezetése alatt eltöltött nyolc év hanyatlást, hatalmas munkanélküliséget, a maihoz képest legalább kétszer akkora bűnözést és 18 milliárd forint adósságot hozott Szombathelynek. Innen indultunk 2010-ben. Azóta megépült az M86-os, hatalmasat fejlődött kórházunk, új belgyógyászati tömb, megújult sebészet és műtőblokk, építőipari nívó- és Tierney Clark-díjas sportkomplexummal gyarapodtunk, megújult oktatási intézményeinket és középületeinket pedig itt fel sem tudom sorolni. A ma magukat civilnek maszkírozó szocialisták már megmutatták, mire képesek: csőd és adósság az, amit a jövőben várhatnak tőlük a szombathelyiek. És van itt még valami: Nemény András a közgyűlésben szó szerint a következőt mondta: „A bevándorlók egyébként közel sem jelentenek akkora problémát. És van rá egy jó, valós válasz: az Európai Unió kvótarendszere.” Szuhai Viktor, az Éljen Szombathely! frakció másik tagja hozzá csatlakozva, hasonlóan nyilatkozva egyenesen kívánatos helyzetként írta le a teljesen más kultúrához tartozók nagyszámú jelenlétét városunkban, mondván: „egy nagyváros annál színesebb, minél több nemzet lakja”. Azt javaslom, mindenki tegye fel magának a kérdést: valóban a kvóta alapján hazánkba és városunkba betelepített migránsokat szeretne utcáinkon látni? Szombathelynek migránspárti képviselőkre és polgármesterre volna szüksége? Ha feltettük és meg is válaszoltuk magunknak ezeket a kérdéseket, a nehezén túl vagyunk, és tudni fogjuk májusban, az Európai Parlament magyar tagjainak megválasztásakor is és októberben, a polgármester és a helyi képviselők megválasztásakor is, hová adjuk szavazatunkat.
