Nehéz esztendőn van túl Szombathely. Nemrégiben Orbán Viktor miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy az idei év már „nem a vetés, hanem az aratás éve” lesz. Ebben reménykedhet a vasi megyeszékhely is?
Nagyon remélem, hogy az egész Európát, köztük Magyarországot is sújtó gazdasági válság mélypontján túl vagyunk. A külső körülmények változására azonban önmagában nem alapozhatunk, nekünk magunknak is rengeteget kell tenni azért, hogy az itt élők életkörülményei javuljanak. A legfontosabb feladat a munkahelyek megőrzése és új munkahelyek létrehozása. Ezen a területen törekvéseink egybe estek a helyi gazdaság és az önkormányzatok összefogási elképzeléseivel; mégpedig azzal a Szombathely - Szentgotthárd és Zalaegerszeg városa által kezdeményezett Nyugat-Pannon Járműipari és Mechatronikai Központtal, amelyet a kormány tavaly decemberben kiemelt járműipari központtá minősített. Ilyen fejlesztési terület egyetlen egy van még az országban, a kecskeméti terület.
Ez az elgondolás, melyet a helyi gazdaság szereplői, az önkormányzatok és a kamarák segítségével az elmúlt év folyamán dolgoztak ki, októberben került elém. Ekkor keresett meg a három város polgármestere, és rögtön annyira megragadott ennek a nagy ívű elgondolásnak a pozitív volta, hogy rögtön a támogatásomról biztosítottam őket, és a kormány elé vittem. Így született meg a határozat, mely minden minisztériumot kötelez arra, hogy munkájuk során a régió iparfejlesztési elképzeléseit prioritásként kezeljék, azaz adjanak meg minden lehető segítséget, különös tekintettel a következő Európai Uniós tervezési ciklusban elérhető támogatásokkal kapcsolatban. Beleértve ebbe az infrastruktúrát, az oktatást, a szakképzést, az ipartelepítés feltételeit.
A fogaskerekek egymásba kapaszkodnak a kicsitől a nagyig, de ha nem pontosan illeszkednek egybe, nem fognak mozogni. A járműipari központ logója sem véletlenül ez. Hiába innovatívak, ügyesek és tettre készek a helyi kis-és középvállalkozások, ha nincs multinacionális vagy hazai nagyvállalat, amelyhez beszállítóként tudnának kapcsolódni. Mégpedig azért nincsenek- ez a következő fogaskerék- mert Szombathely nem érhető el négysávos úton, mert a vasút korszerűsítése még mindig nincs a megfelelő fokon. Ezek a feladatok meghaladják a városi önkormányzat hatáskörét, kompetenciáját. A kormánynak kell ezen elképzeléseket továbbítania a még nagyobb fogaskerék, az Európai Unió központja, Brüsszel felé.
Említette a munkahelyteremtés fontosságát. Kellenek utak, hogy eljussunk dolgozni, de ahhoz is út kell, hogy a munka ide találjon hozzánk.
Pontosan, s éppen a fent részletezett együttmunkálkodásnak az eredménye, hogy hosszú-hosszú évek hezitálása és helyben járása után a Szombathelyet Győrig összekötő M86 -os négy sávos autóút 2015 végére teljes hosszában meg fog épülni. Az előkészületi munkálatok már megkezdődtek, s hamarosan új közbeszerzési pályázatokat írnak ki az új szakaszokra. Tartani fogjuk a 2010-ben tett ígéretünket. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az elmúlt nyolc évben 3, 2 kilométer utat sikerült megépíteni úgy, hogy akkor külön miniszteri biztos, külön fizetéssel felelt az ügyért.
Tesszük mindezt olyan körülmények között, amikor a világot példátlan gazdasági válság sújtja, s amikor a szűkös fejlesztési forrásokért hatalmas küzdelem folyik. Én ebben a hatalmas küzdelembe, mint szombathelyi adófizető, mint állandó lakos, mint Szombathely képviselője és egyben a kormány tagja vetettem bele magam, és kis túlzással mondhatom, boxoltam ki ezt a döntést.
Döntést született arról is, hogy 2015 végéig az M8-as négy sávos szakasza megépül Körmend és az országhatár között. Gyakorlatilag tehát Szentgotthárdot és Körmendet, az elkerülőkkel együtt négy sávos úton fogjuk rácsatlakoztatni az M86-osra. Tovább folytatódnak a vasút-korszerűsítési munkálatok is, s ezek mind-mind a telephelyet kereső, beruházni vágyó iparvállalatok számára nagyon pozitív üzenetek. Arról szólnak, hogy érdemes ebben a régióban befektetni, gyárakat alapítani, munkahelyeket létrehozni.
A közúti-és vasúti közlekedés mellett fontos a légi forgalom is. Nagy visszhangot, és média-felháborodást váltott ki, mikor bejelentette, hogy a pápai repteret teszik kettős hasznosításúvá. Miért ez a döntés született?
2006 óta semmiféle hivatalos lépés nem történt, ami előrébb vitte volna a Vát-Porpácra tervezett reptér ügyét. A befektető nyissa rám az ajtót, kopogtasson be, dobjon egy sms-t, kérjen építési engedélyt és másnap öntheti a betont. Ilyen bizonytalanságra azonban nem várhatunk, a térségnek ugyanis szüksége van légiforgalmi kikötőre. Tévedés az, ami megjelent a helyi médiában, hogy Pápára vitte el a kormány a repteret. Pápára nem kell elvinni, mert már van ott reptér, csak ki kell nyitni az ajtaját. A kínai befektető pedig akár már másnap neki állhat az építésnek, ha akar.
A 2012-es esztendő másik nagy feladata az volt, hogy az embereket, majd az önkormányzatokat kiszabadítsák az adósságcsapdából. Hogy látja, sikerült?
Az ország, az önkormányzatok és az emberek eladósítása is úgy kapcsolódtak össze, mint a fogaskerekek, csak itt rossz irányba mentek. Muszáj számokat is említenem, hogy az emberek lássák, a szakadék széléről kellett visszarántani Magyarországot. 2010 tavaszán az ország közel állt az államcsődhöz, és olyan időben volt a kormányváltás, amikor rosszabb volt a helyzet, mint Görögországban. Mikor 2002-ben az Orbán kormány átadta az irányítást az MSZP-SZDSZ kormánynak, akkor 52 százalék volt az államadósság, és mikor visszavettük, ez a szám meghaladta a 83 százalékot. Ennél is rosszabb volt a helyzet Szombathelyen, - nem lehet elégszer ismételni-, 2002-ben, amikor az MSZP-s városvezetés életbe lépett 1, 7 milliárd volt a város adóssága, s mikor 2010-ben a FIDESZ visszavette, több mint 17 milliárd volt az adósság. A nyolc esztendőben megtízszerezték Szombathely adósságát a szocialisták. Az elmúlt időszakban nagy erőfeszítéseket és rengeteg áldozatot kellett hozni azért, hogy ezt az adósságot csökkentsék. A város és a kormány honorálni fogja ezeket az áldozatokat, hiszen hamarosan lezárulnak a tárgyalások és megszületik a döntés arról, hogy Szombathely adósságának jó részét átvállalja a magyar állam, leveszi a terhet az önkormányzat és az emberek válláról.
Ugyanígy a devizacsapdában vergődő családokat a végtörlesztéssel, illetve az árfolyamgát segítségével kihoztuk az adósrabszolgaságból. Megteremtettük a lehetőségét annak, hogy ebből az ördögi körből ki lehessen szabadulni. A minap látott napvilágot az Europai Unió-s vélemény, miszerint az összes tagország közül Magyarország volt a legsikeresebb az államadósság csökkentésében. Ehhez olyan intézkedéseket kellett hozni, melyeket nem szokványos, nem tankönyvszerű megoldásoknak szoktak nevezni, ezek voltak azok a bizonyos különadók. Nyilvánvalóan az energiaszektor cégeinek nem túl nagy örömére szolgál az legújabb kormányintézkedés sem, amely a rezsiköltségek (villany, gáz, távhő) árát 10 százalékkal csökkenti minden egyes magyar állampolgár számára.
Térjünk vissza Szombathelyre. Az ipar, a gazdaság és az infrastruktúra mellett legalább ilyen lényeges az is, hogy legyen miért Szombathelyre jönni, legyen miért itt maradni. Gondolok itt egyrészt a lakhatási lehetőségekre, másrészt a kikapcsolódást, szórakozást, a szabadidő hasznos eltöltését célzó beruházásokra. Mi a helyzet ezen a téren?
Hosszú-hosszú évtizedes álmot vált valóra a kormány az én kezdeményezésemre azzal, hogy az úgynevezett Haladás- ingatlanokat kiveszi a MÁV vagyonából, s ingyenesen és véglegesen Szombathely Önkormányzatának adja. Szeretnék mindenkit emlékeztetni rá, hogy az előző ciklusban is voltak erre törekvések, mintegy 4000 szurkoló írta alá azt a petíciót, amelyben követelték, hogy ha másként nem megy, a város vásárolja meg ezen ingatlanokat. Az akkori városvezetés 700 millió forintos vételárat ajánlott, mégsem sikerült megszerezni. Mi most ezt ingyenesen megkapjuk.
A következő lépés természetesen a sportolási és rekreációs lehetőségek kiaknázása. Ezen övezeteket, a Csónakázó-tóval és környékével, valamint a fedett uszodával együtt egy saját koncepcióba illesztve kezdjük felújítani. Folyik a munka, folyik az előkészítése annak is, hogy az uszoda mintegy 500 millió forintos támogatást kaphasson, és keressük a pályázati forrásokat ahhoz is, hogy a sportobjektumok megújulhassanak, és régi fényükbe ragyoghassanak. Azt szeretnénk elérni, hogy az itt élők kipihentebbek, boldogabbak, nyugodtabbak, egyáltalán munkára képesebbek legyenek.
