A kommunista diktatúra bucsui áldozatai és az itt elfogott menekülők emléke előtt tisztelegtek azzal az emléktáblával, amit szombaton délelőtt avattak fel a bucsui templom falán.
– Ha azt szeretnénk, hogy a kommunista diktatúra soha ne térhessen vissza, emlékeztetni kell az embereket annak kegyetlenségeire és emlékezni kell annak áldozataira is. Sajnos ebből jócskán kijutott a bucsuiaknak, többek között a Sonnevend családnak is, akik a megpróbáltatások következtében kénytelenek voltak elhagyni szeretett falujukat, Bucsut – mondta Gál Sándor, az avatást megelőző megemlékezés moderátora a zsúfolásig telt templomban, egyben felkérte Dr. Sonnevend Ádámot – aki a kényszerű költözés idején mindössze 11 éves volt – hogy meséljen akkori emlékeiről. Mielőtt felidézte volna családja hányatott sorsát, édesapja meghurcoltatását, a Sonnevend család hetedik gyermeke hosszasan sorolta, ki mindenkinek állít emléket a mostani emléktábla: a meggyalázott lányoknak és asszonyoknak, akiknek padlását lesöpörték, akiket kiraboltak, akiket elhurcoltak, akiket szüntelenül zaklattak, akiket megkínoztak, akiket kulákká nyilvánítottak.
Dr. Hende Csaba országgyűlési képviselő beszédében rámutatott, annak az országnak, amelyiknek nincsen határa, az már csak papíron létezik, viszont az 1945-1989-ig fennálló határőrizeti rendszer nem értünk volt, hanem ellenünk, így akadályozva meg, hogy szabadon mozogjunk nyugati irányba.
Harangozó Bertalan kormánymegbízott felidézte, azok, akik a határsávban éltek, kétszeres szorításban voltak, hiszen nem csak a kommunista diktatúra kényszerintézkedéseit kellett elviselniük, de sokaknak – hasonlóan a Sonnevend családhoz – a kitelepítések miatt, el kellett hagyniuk otthonaikat is. A család, az emléktáblával valamennyiünket emlékeztet ezekre az évtizedekre – fogalmazott. Méltatta az emléktábla megvalósításának ötletét dr. Majthényi Lászó, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke is, amelyet a megemlékező ünnepség végén dr. Perger Gyula plébános áldott meg.
