Hetvenegy éve este indult útnak a katonavonat, rajta a Szombathelyi III. Hadtest katonáival a keleti frontra. A Donnál harcolókból legtöbben már sosem tértek haza, a fölényes túlerővel szemben esélyük sem volt, bár így is kitartottak a végsőkig.
Történelmünket ismernünk kötelességünk
Az Aréna utca 9. szám alatti kiállításon György Sándor doktorandusz a 35. gyalogezred megalakulásáról, frontra indulásáról, majd feloszlásáról tartott előadást.
Szombathely tulajdonképpen katonaváros, annak alapították már a rómaiak is- kezdte köszöntőjét Hende Csaba honvédelmi miniszter, országgyűlési képviselő. Aki a múltját nem becsüli, annak jövője sincsen- fogalmazott. A kiállítás éppen abban van segítségünkre, hogy emlékezzünk. A tárlat jól bizonyítja azt is, hogy a történelmünk megismerhető, sőt, megismerni kötelességünk- mondta, hiszen mindenkinek a történetére szükség van, aki valaha a piros-fehér-zöld lobogó alatt harcolt.
Hende Csaba kiemelte, a katona nem azért harcol, mert gyűlöli, ami előtte van, hanem mert szereti, ami mögötte van.
A kicsi, de színvonalas kiállítás Vécsey Béla alezredes hagyatékából áll, és naplófeljegyzései teszik színessé. Ha érteni akarjuk, hogy mi történt szüleinkkel, nagyszüleinkkel, emlékeznünk kell és ismernünk a múltunkat- zárt a honvédelmi miniszter.
A tárlatnyitó után a Vasútállomásra indultak az emlékezők, hogy a tavaly felavatott emléktábla előtt leróják tiszteletüket. Ott, ahol utoljára magyar földet értek a doni hősök. Az esőcseppek és a bajtársak könnycseppjei együtt hullnak a földre. Csak remélni tudjuk, hogy jövőre és sok év után is lesznek még, akik könnyet ejtenek. Hogy lesznek, akik emlékeznek.
