Nem a magyarokon múlt
A magyar hadsereg erőn felül teljesített, harcoltak, amíg az egyáltalán lehetséges volt. A védelemnek nem volt mélységi kiterjedése, mégis mi tartottunk ki a legtovább a Don partján, tovább a németeknél, és sokkal tovább az olaszoknál. A végső csapást az élelem és fegyver nélkül maradt, 40 fokos mínuszokban éjszakázó 2. magyar királyi honvéd hadsereg 1943. január 12-én kapta. - A katonatörténeti kiállítás helyszínén Ravasz István, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum alezredese idézte fel a keleti fronton történeket. A magyar katona nem csak hősiesen harcolt, de becsületesen is élt- tette hozzá az alezredes.
Mielőtt útnak indult volna a menetoszlop a szombathelyi vasútállomásra -ahonnan pontosan 70 évvel ezelőtt gurult ki a hosszú vonatszerelvény-, Kazári József túlélő híradós idézte fel a fájdalmas emlékeket. „Élelem és lőszer hiányában egyre többen adták fel a reményt. Előfordult, hogy lovakat lőttünk le, és a kimúlásukat meg sem várva estünk nekik…”
Ünnepség volt Voronyezsben is egyidőben a szombathelyivel
Békehíd
Azokban a percekben, mikor a szombathelyi vasútállomáson az emléktábláról legördült a lepel, Hende Csaba Honvédelmi miniszter és a magyar küldöttség Voronyezsben emlékezett. Hende Csaba megkoszorúzta a Voronyezsben található szovjet emlékművet, ellátogatott az I. Magyar Központi Katonai Temetőbe, Boldirevkába, majd részt vett az ünnepi ceremónián a II. Magyar Központi Katonai Temetőben.
A Békehídnak keresztelt eseményt a Honvédelmi Minisztérium, a szombathelyi önkormányzat, a Vasi Honvéd Bajtársi Egyesület, és a Honvéd Hagyományőrző Egyesület szervezte.
Ünnepség Szombathelyen. ( Dr Puskás Tivadar polgármester)
200 ezerből 125 ezren elestek, eltűntek, megsebesültek, fogságba estek- összegzett dr. Puskás Tivadar polgármester, aki ünnepi beszédében személyes kötődéséről is beszélt. Mint elmondta, Puskás János orvos- katona nagybátyja négygyermekes apaként vonult be a 11-es Húszár úti laktanyába, majd szállt vonatra és tett meg több száz kilométert gyalogosan, hogy harcoljon a háborúban. 1943-ban meghalt, végső nyughelyét azonban a mai napig nem ismerik.
Mostantól, ha meghalljuk a vonatok zúgását, egy pillanatra gondoljunk azokra, akiket 70 évvel ezelőtt elvitt a hosszú katonaszerelvény- fogalmazott a polgármester.
Az ő tiszteletükre és emlékükre áll a pályaudvaron az emléktábla, melyet a történelmi egyházak képviselői is megáldották.
