A Szombathelyi Zsidó Hitközség szervezésében, Hende Csaba országgyűlési képviselő, Puskás Tivadar polgármester és dr. Takátsné dr. Tenki Mária belvárosi képviselő jelenlétében a Szombathelyről és környékéről elhurcolt mártírokra emlékeztek az egykori szombathelyi gettó területén.
A hagyomány szerint minden év július 4-hez legközelebb eső vasárnapon megemlékeznek a Szombathelyről elhurcolt 4228 zsidóról. A Batthyány téri imaterem bejáratánál emeltek templomot a mártírok emlékére 1945-ben. Az imaterem előtt álló felirat ma is sokat mondó: ,,ezen a helyen a fasizmus alatt getó volt, mártírjaink emlékére mi templomot emeltünk.”
.jpg)
A magyar és az izraeli Himnusz hangjai után Márkus Sándor, a szombathelyi zsidó hitközség elnöke köszöntötte a megemlékezés résztvevőit, közöttük az 5 túlélőt, majd azt hangsúlyozta, hogy már nem sok mindent lehet elmondani a 73 évvel ezelőtti borzalmakról, de a soha többé ma is érvényes!
Ezt követően Katona Attila történész mondta el emlékező gondolatait.
1944. július 4-én a sötét középkor tért vissza a városba, felállították a vallatóhelyet, az idős asszonyok és a csecsemők sírása ma is félelmetes. Pedig ők is emberek voltak, apák és anyák csókjaiból született emberek, akárcsak az Eszterházyak. Az emlékezés egyszerre szól a múltről, a jelenről és a jövőről, bár a külső társadalmi feltételrendszer, a közösség tagjainak gondolkodása is mindig változott és változik is az idők folyamán. Az emlékezés kötelessége azonban közös maradt, de, ami egyszer megtörténhetett, az máskor és máshol is megtörténhet, ha nem figyelmeztetünk a 73 évvel ezelőtti gaztettekre – fogalmazott Katona Attila, aki azt is hozzátette, hogy, akik tudatosan gyilkoltak gyerekeket, azok nemcsak a jelent, de a jövőt is törölni akarták és egy modern állam teljes intézményrendszerét felhasználták a zsidóság kipusztítására.
Elhangzott az is, hogy az auschwitzi áldozatok között minden harmadik magyar származású volt, közöttük számos vasvármegyei és Szombathely már nem lehetett soha olyan, mint volt 1944-ben, illetve előtte.
Az emlékezők felhívták a figyelmet a helyi zsidóság történetét bemutató állandó kiállításra, melyre, mintmondták, büszke lehet minden szombathelyi.
Ezt követően Radnóti Zoltán főrabbi mondott érzékletes emlékező beszédet, melyben a zsidó emberek magyarságát hangsúlyozta, majd a Fekete László főkántor által levezetett szertartás után, a Zsinagóga emlékfalánál Puskás Tivadar osztotta meg gondolatait.
A város első embere kifejtette, hogy amellett, hogy soha nem szabad elfelejteni a történéseket, mégis bízik benne, hogy közel a megbocsátás ideje.
A megemlékezés végén, a Zsinagóga emlékfalánál Hende Csaba országgyűlési képviselő és Puskás Tivadar is elhelyezte a megemlékezés koszorúját.
