A halak életciklusára jellemző a vándorlás, költözés, amikor passzívan sodródva új helyet keresve, esetleg aktív, több ezer kilóméteres távolságokat leúszva, vagy mellékágakba beoldalazva lubickolnak az új élőhelyük felé.
A legismertebb, filmekben is előszeretettel bemutatott „vándorbotot” ragadó fajta a lazac, és a tokhal.
Egészen 1920-ig kellett várni az első hallépcső típusok feltalálására, amik képesek megkönnyíteni a szálkások útját. Aztán 2000-ben az Európai Parlament és a Tanács az új Víz Keretelvben új célkitűzéseket tett közzé, melyek mind a halak szaporodásának, vándorlásának megkönnyítését célozzák.
Hallépcsőkkel szűkebb környezetünkben is találkozhatunk, a Szigetközben, a Kis-Balatonnál, vagy a Rábán, így a ficánkák a duzzasztásokat is könnyen át tudják vészelni, mitöbb az egész vizi élővilág közlekedésében segítséget nyújt ez a fejlesztés.
A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottság Vízgazdálkodási Munkabizottsága ad helyet a közeljövőben annak a diskurzusnak, mely során új, kedvező megoldásokat keresnek a halak számára, hogy ne csak a vízben, hanem a boldogságban is akadályok nélkül úszhassanak.
Forrás: MTA
