Minden évben a város apraja nagyja, fényes lakkcipőt és csokornyakkendőt, valamint magassarkút és alkalmi ruhát húz, hogy részt vegyen A BÁLon. Szombat este éppen a jótékonyság jegyében, ugyanis a 2016-os év miatt Szent Márton nevét viselte a városi bál. Idén már a régi-új helyén, a Művelődési és Sportházban várta Puskás Tivadar polgármester a vendégeket este 7 órától.

A közös fotózkodás nem az hollywoodi vörös szőnyeges pózolásra hajazott, inkább csak arra, hogy legyen egy kattintásnyi emléke minden bálozónak erről az eseményről. Aztán beljebb a színpad előtt, körasztalok körül ülve helyet foglalt a szombathelyi elit. Ahogy körbenéztünk, szinte csak városi vezetőket, nagy cégek direktorait, helyi intézmények igazgatóit láttuk, csúnyán fogalmazva, mindenki itt volt, aki számít. Pedig a bál a nagyközönség számára is nyitott volt, 15 ezer forintos belépőjegy ellenében.

A hangulat közben inkább szürke volt, mint emelkedett. Értjük, hogy ez bál, nem pedig buli, aminek hagyománya és etikettje van, de közben ez a rendezvény valahogy nem tud, vagy szimplán nem akar kitörni a saját falai közül.

Nehezen indult ez a bál, de a vacsorára úgy hallottuk nem volt panasz. A teljesség igénye nélkül úgy tudjuk, ezeket a finomságokat ették tegnap a fontos emberek: libamájpástétom datolyakrémmel, mustármagos marhapofa gesztenyés-céklás burgonyafánkkal, korianderes királyráktatár fügelekvárral, paszternákzselével, és mogyorómázas csirkemell édesburgonyás-parasztsonkás lepénnyel, sütőtökkel.

A Spectrum Zenekar szolgáltatta a talpalávalót, akik jó választásnak bizonyultak. A közönség ellenben lassan oldódott, hosszú órák teltek el, mire egy tucat pár végre táncra perdült a placcon. Pedig a zenei válogatás a Lady Gaga számoktól kezdve a 80-as és 90-es évek klasszikus magyar és világzenei csemegéiből állt össze.

A műsorok közben színvonalasak voltak: a Savaria TSE táncosai, Nagy Jonathan bűvész és Danics Dóra szórakoztatta a közönséget. A városi bál éjszakába nyúlóan tartott.