Fotó: Horváth Csaba
Rudolf Péter az ŐrvidékHáz által szervezett ,,Polgári esték" című rendezvény vendégeként, Hende Csaba országgyűlési képviselő meghívására tartózkodott Szombathelyen. A frisss.hu kihasználta az alkalmat és kérdezősködni kezdett.
EGY, KETTŐ, EGY…
Aki esetleg nem volt katona, vagy határőr, annak elárulom, hogy a menetelés alatt így számoltunk magunkban, de hangosan is, hogy el ne tévesszük a jobb, illetve a bal lábunkat. Régen volt, igaz is volt, de most már mindegy, beszéljen inkább Lali, akarom mondani Rudolf Péter.
Először a honvédségnél találkoztak?
Igen, és erősen megszervezték azt, hogy mi ketten találkozzunk. Kalocsán, a Forradalmi Ezrednél, még 1978-ban történt az eset. Annyira katonatársak voltunk, hogy most sem a honvédelmi miniszterhez jöttem, hanem a volt katonatársamhoz. Annak idején, a körletben egy folyosón voltunk, innen az ismeretség, innen a barátság. Hende Csaba SZPG-s volt, jómagam pedig 82 mm-es aknavetősként szolgáltam.
Joghallgatóból hogyan lett színészjelölt?
Amikor megkaptam a római jog tankönyvet, nagy lökést adott számomra, hogy a színészi pálya felé vegyem az irányt. Előfordult nem egyszer, hogy rohambiliben (sisakban), zöld pizsiben (honvédségi pizsamában), hexametereket mondtam a körletben – így nem volt furcsa, hogy ,,az indiánok tisztelik a hülyéket” tekintettel nézett rám a szobába éppen belépő ügyeletes tiszt.
Kemény volt a kiképzés?
Mindenképpen! A hajósi kiképzésen szinte sivatagi hangulat volt, porban csúszva németül énekeltem a Marseillaise-t, édesapám ugyanis nagyon jól beszélt németül és bizony ,,rám is ragadt valami”. Egyébként sosem tudtam eldönteni, hogy mi volt a szerepem a hadseregben, ezért mikor ostobaságot kellett elviselni, akkor bohócba mentem át.
Akkoriban borzalmas volt katonának lenni, szeretnék is egyszer erről egy filmet készíteni. Azért motivál ez a téma, mert igazából még senkinek sem sikerült ennek a kornak az ízét, hangulatát elcsípni, illetve visszaadni. Noha láttunk e témáról már sorozatot, ám én ennek vígjátéki elemeit szeretném filmre vinni, hiszen a kalocsai időszak nagyon összetett volt.
Szóval még egyszer is bevonulna?
Én ugyan nem, de azt gondolom, - bár azt hiszem, hogy most sok anyuka és fiatal nem örül, annak amit mondok - hogy három hónap kiképzés most is jót tenne a fiatalembereknek. Haszna volna a katonalétnek, hiszen, ha mégis ,,baj” lenne, akkor egy férfiember úgy kapná a kezébe azt a bizonyos fegyvert, hogy az ,,tökös” lenne. Az is érdekes momentum volna, ha a különböző egzisztenciális helyzetben lévő fiatalok egyszer csak ugyanolyan egyenruhában és a reggeli tornán ugyanolyan melegítőalsóban jelennének meg, persze mobiltelefon nélkül.
FILMEK, SZEREPEK
Rudolf Pétert persze nem az egyenruha tette ismertté, sokkal inkább a színházi- és filmszerepeiről, valamint az általa rendezett filmjeiről ismerhetjük.
Szeret beszélgetni?
Én imádok fecsegni, mivel kávéházi alapember vagyok, ha tehetném mindig kávéházban ülnék és beszélgetnék az emberekkel. Szívesen vitatkozom, mert mindig egyetérteni azért elég unalmas egy idő után.
Ha ennyire társasági ember, miért nem tartozik egy társulathoz sem?
Minden esztendőben felmerül, és felteszem magamnak is a kérdést, hogy én miért nem tartozom egy társulathoz. Egyébként 18 évig voltam a Vígszínház tagja, nagyon jól éreztem magamat, ott kezdtem el rendezni is volt tanárom, akkor már igazgatóm Marton László kezei alatt, illetve hatására. Nagyon sok minden kötött oda és a 18 év utáni távozás nyilván nem azt jelenti, hogy csapodár életmódot folytatok. Aztán az alatt a 3-4 év alatt, amikor az Új Színház művészeti vezetőjeként dolgoztam, akkor is tartoztam valahová. Aztán annyi minden történt velem és körülöttem, hogy az úgymond szabad élet, a szabadság, a szabadúszóság jobban kezdett vonzani.
Könnyebb szabadúszóként boldogulni?
Erre nincs egyértelmű válasz. Az viszont biztos, hogy egy társulat korrekt tagjaként, színpadon szerepelve az elmúlt évek terméseit nem alkothattam volna meg, hiszen a színházban nincs mese, ott alkalmazkodni kell, ugyanakkor én nem akartam privilegizált helyzetet magamnak.
Persze az improvizációs sorozatban, a Beugróban szerepelhettem, pedig az is minden héten egy fix időpontban volt, és már akkor is tudtam, hogy egy színházi ember számára ennek egyeztetése meredek feladat.
A Kossuthkifli fogadtatását hogyan értékeli?
Azt gondolom, hogy eddigi életem legfontosabb munkája volt a Kossuthkifli. Ha majd leválik róla mindaz, ami egyfajta guanóként a közéletre jellemező módon rátapad minden egyes ügyre, akkor majd ez is a helyére kerül. Közel 2 millió ember látta, és ha ezt elosztom a részek számával, akkor is minden hazai mozifilmes megirigyelhetné ezt a 300 ezres nézettséget.
A sorozat fogadtatása erőt ad és nagyon jól tudom, hogy mit csináltam, milyen filmet alkottam, persze azt is tudom, milyen hibákat vétettem, de őszintén: én még ennyi hozsannázó írást nem kaptam az e-mail címemre. Ez nagyon hatott rám, de az is biztos, hogy az Üvegtigris kevésbé megosztó, de ez a műfajból adódik. És lehet, hogy akik az Üvegtigrist szerették, megint azt hitték, hogy újra ebbe az irányba indulok el. Ugyanakkor ez a szabadúszás remeke volt, és én élveztem, hogy új irányba indulhattam el. Nagyon szeretem a Kossuthkiflit, büszke vagyok rá és arra is, hogy ennek írója, Fehér Béla is szerette a filmet. Több mint száz színész és összesen mintegy ezer ember munkájának terméke ez az alkotás.
Mikor folytatódik az Üvegtigris?
Az Üvegtigris akkor folytatódik majd, az Amerika-mániás Kakszi Lajos, a büfés Lali akkor lesz újra a filmvásznon, ha minél több más jellegű filmet megalkothatok a következő 3-5 évben. Akkor csinálom meg, ha lesz mondanivaló, a hat balfácán akkor érkezik meg negyedszer is, ha a megöregedő figurák sármja még hatni tud és persze akkor, ha mindezt Búss Gábor Olivér le is írja.
AZ ŐRSÉGI EMBER
Más ember az a Rudolf Péter, aki lekanyarodik Csákánydoroszlónál Kercaszomor felé, hiszen ott pihenni tud, oda vályogházat is épített.
Mikor veszi az irányt az Őrség felé?
Amikor már elegem van a budapesti eseményekből, akkor akár egy napra is, de leugrok, hogy ,,lepihenjem” magam. Félig-meddig Vas megyeinek vallom magam, hiszen Magyarföldön van a házam, Kercaszomoron pedig a barátaimat kereshetem fel. Ha lent vagyunk a családdal, Magyarföldön, akkor a község 20%-a az én rokonom vagy hozzátartozóm, hiszen mintegy 35-40 ember lakja a községet.
De mivel tudja tölteni egy színész a szabadidejét az Őrségben?
Gombát szedek és futok. És ennek előzményei is vannak, hiszen még a Vasas ifiben is fociztam, a feleségem pedig atléta volt. Egyszer már legyőztem a nejemet, Nagy-Kálózy Esztert, hiszen 10 métert is rávertem az egyik helyi rövidtávú futáson, pedig a kocsmában könyöklő férfiemberek nagyon is furcsán néztek ránk.
Az ŐrvidékHázban rendezett beszélgetésen Hende Csabától egy hatástalanított, de díszdobozos Kalasnyikovot, Budapest főpolgármesterétől pedig díszpolgári címet vehetett át Rudolf Péter.
