A migráció, a bevándorlás milyen hatással van a gyerekeink, családjaink életére?

Például az indiánok élete is megváltozott, miután a fehér ember megjelent az "Újvilágban". Persze nem csak negatív példát tudok mondani, két évig a Nyitra Utcai Általános Iskola is az irányításom alá tartozott. Ott az idegennyelvi lektor Mauritiusból származik, Írországban dolgozott, magyarul alig tud, mégis teljesen egyenrangú és hasznos tagja az iskola  nevelőtestületének. A gyerekek örülhetnek, hogy egy világlátott fiatalemberrel kommunikálva csiszolódhat a nyelvtudásuk, igaz ő nem egy kamionba elbújva, papírok nélkül lépte át a magyar határt, amikor a városunkba jött dolgozni.

Az elmúlt évtizedekben, jelentős számban érkeztek vendégmunkások Nyugat-Európába más kontinensről is, később nagyon sokan letelepedtek. Ennek a folyamatnak eleinte kifejezetten pozitív hozadéka volt, hiszen az alulfizetett vendégmunkás elvégezte azt a munkát, amit például egy német vagy francia rangon alulinak tartott.

A problémák akkor kezdődtek, amikor felnőtt a második nemzedék. Ők nem a törökországihoz,  vagy az ázsiaihoz viszonyították saját élethelyzetüket, ugyanis ők már azt a kényelmet, jólétet szeretnék, amit iskolatársaik, a többségi társadalom gyermekei. A kultúrális különbség, a kisebbség és a hátrányos helyzet miatt azonban ez a törekvésük eleve kudarcra van ítélve. Ennek eredménye a frusztráció, a düh és a lázadás. Innen érthető, hogy miért is kerülnek ezek a fiatalok az Iszlám Állam kötelékébe, miért radikalizálódnak és miért akarják a másvilágra küldeni a "dekadens", "bűnös" és "hitetlen" európai embereket.

A mostani folyamatok azonban ennél is aggasztóbbak, ugyanis az illegális bevándorlásnak az a mértéke, ami most zajlik Európában, teljesen új jelenség. A legtöbb esetben nem tudjuk, hogy kik jönnek hozzánk és mik a tényleges szándékaik. Nem tudom, hogy ki hogyan van vele, de én nem vagyok nyugodt, ha egy idegen nem az ajtón kopogtat, hanem a kerítésen keresztül vagy az ablakon át akar bemászni. Már látszik, hogy azok az országok is, akik örömmel és ellenőrizetlenül fogadták a migránsokat, egyre nagyobb bajban vannak, és szívesen visszaforgatnák már az idő kerekét.

Egy esetleges tömeges betelepítés. Változást hozna-e a nevelés, az oktatás területén?

Feltétlenül. Az oktatás a migránsok integrációjának a legfontosabb eleme, külföldön óriási szakirodalma van ennek a kérdésnek. A nyugat-európai és az amerikai iskolákban a legtöbb pedagógiai probléma ezen a területen vetődik fel. Különböző anyanyelvű, nemzetiségű, kulturális hátterű fiatalokat kell együtt nevelni a többségi társadalom gyermekeivel. Keveset beszélnek róla, de a befogadó pedagógiai elvei a gyakorlatban mégsem úgy érvényesülnek, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Az elit ugyanis - különösen az angol nyelvterületen -, előszeretettel járatja elképesztően drága magániskolákba a gyermekeit. Nem pusztán a jobb oktatás igénye van emögött, hanem az is, hogy gyermeküket elszigeteljék az általuk problémásnak vélt csoportoktól.

Angliában a magániskolákban szigorú, konzervatív szellem uralkodik. Tulajdonképpen az állami iskolákra marad az a feladat, ami az integrációt illeti, ők szenvednek ezzel. Mit eredményez ez? A társadalmi elkülönülést és szakadék erősödését nem csak a migránsok és a befogadó nemzet között, hanem az anyanemzeten belül is.

Valószínű, hogy óriási költségeket jelentene az ország számára a betelepítés. De vajon mindez az oktatástól, illetve a szociális szférától is forrásokat vonna el?

Megítélésem szerint az oktatástól és a szociális szférától nem lehetne pénzeket elvonni. Sőt, ebbe a két ágazatba kellene inkább a forrásokat átcsoportosítani. Valószínűleg nem az M86-os épülne, hanem a menekültszállások, szükséglakások vagy az oktatásban is elsősorban migránsok számára szervezett nyelvoktatási programokra, pedagógus továbbképzésekre, kollégiumi férőhelyekre kellene a pénz és minden más háttérbe szorulna.

Elképzelhetőnek tartja, hogy pár év múlva vegyes osztályokban tanulhatnak majd a betelepített családok gyermekei?    

Nem csak elképzelhetőnek tartom, hanem nem is tehetünk mást. Így van ez Nyugat-Európában is. Az Európai Unió is fellépne az ellen, ha iskolai szegregációval kísérleteznénk.

Ön szerint a tömeges betelepítés esetén a szociális ügyek mennyire szenvedhetik meg a forráselvonást?
             
A szociális ágazatban több ellátottal kell majd számolni. Ha ezt most városi példára fordítom le, Szombathelyen már most sem tudunk bérlakást kiutalni mindenkinek, akinek a szociális helyzete indukálná. Itt az a kérdés merül fel, hogy mi lesz akkor, ha azt a kevés üres önkormányzati bérlakást például a betelepített családok elhelyezésére kell felhasználnunk. Vagy hogyan és honnan csoportosítsunk át forrást arra, hogy a betelepülőknek rendszeres segélyt tudjunk biztosítani. Mert valószínűleg munkahelyük jó darabig nem lesz. Természetesen kötelességünk lesz mindazokon segíteni, akiket befogadunk, de azt tudni kell, hogy pontosan annyival kevesebb jut majd a saját rászorulóinkra.

Feltehetőleg akadályt jelentene, hogy az ide érkezők nem ismerik a magyar nyelvet. A gyermekeknek, diákoknak az iskolába kerüléshez ezt el kellene sajátítaniuk. Hogyan lehetne megoldani a nyelvoktatást a számukra?

Biztos, hogy nagyon intenzív magyar nyelvi kurzust kellene számukra szervezni mielőtt beintegrálnánk őket a szervezett oktatásba. Sőt, ezeket a kurzusokat a felnőttek számára is meg kéne szervezni, hiszen a nyelvtudás hiánya a munkavállalást is akadályozná. A nyelvoktatás megszervezése nem kis feladat lenne, mert itt magyar, mint idegennyelv szakos tanárokra lenne szükség. Nem elég ugyanis tudni a magyar nyelvet, hanem az is meg kell tanulni, hogyan lehet átadni egy idegen anyanyelvű ember számára.

Az ideérkezők között nem csak az iskola előtt álló gyermekek vannak, hanem hazájukban már oktatásban részesült diákok is. Őket hogyan illesztenék a magyar oktatási rendszerbe?

Véleményem szerint, erre állami szinten kellene szabályokat alkotni, ugyanis ezt nem kerülhetjük meg. Szombathelyi viszonylatban számolni kell azzal, hogy a Gothard Jenő Általános Iskolától kezdve a Nagy Lajos Gimnáziumig, integrált formában a migráns hátterű gyermekeket is tanítani kell. Mivel a saját gyermekeink együtt fognak velük tanulni, ez jó esetben még akár lehet előny is, de azért felhívnám arra a figyelmet: nem mindegy, hogy van-e módunk befolyásolni a migráció mértékét vagy sem, illetve hogy hány ilyen hátterű gyereket kell egy-egy osztályba integrálni. Eldönthetjük, hogy kiket fogadunk országunkba vagy sem? Szeretnénk-e tudni, hogy kik laknak a szomszédunkban és kikkel járnak gyermekeink iskolába? Vagy az mondjuk, hogy legyen ez zsákbamacska, ezt Brüsszel eldönti. Azt hiszem nem nehéz a helyes választ megtalálni.