Osztályfőnökként külön örültem ennek a lehetőségnek, hiszen már tizenkétszer vettem részt az európai találkozókon szilveszter hetében más-más nagyvárosban.

A Taizéi Közösség egy franciaországi kicsiny faluban, Taizében vert gyökeret a II. világháború folyamán, amikor Roger testvér, a szerzetesközösség alapítója felismerte, hogy úgy tud leginkább segíteni a fiatalokon, ha közösségbe gyűjti őket - ezáltal célt és hitet adva nekik.

Az évtizedek alatt egyre több és több fiatal férfi csatlakozott a közösséghez, a tagok száma ma már meghaladja a száz főt - közülük hatan látogattak el most Pannonhalmára.

A találkozót a Szent Márton-év apropóján és annak mottójával („Közösségben vagyunk”) rendezték meg. Ezt az egész nap programjában nyomon követhettük. Imádsággal indult a reggel, amely során Várszegi Asztrik főapát köszöntött minket, szavaival arra ösztönözve, hogy teljes szívvel, lélekkel vegyünk részt az aznapi programokon. Ezután Alois testvér (a 2005-ben meggyilkolt Roger testvér utódja) az irgalmasságról és az irgalmasság bátorságáról tartott rövid előadást, majd csoportos beszélgetésekkel folytatódott a délelőtt.

Délben imaóra és ebéd várt minket, délután 3-tól pedig fórumbeszélgetéseken lehetett részt venni. Ezeken hallhattunk a menekültkérdésről, a cigányságról és a szerzetességről. A Boldogasszony-kápolnánál gyónásra és az atyákkal való beszélgetésre nyílt lehetőség.

Este 6 órakor együtt énekeltük az esti ima részeként a taizéi dalokat a testvérekkel, majd a búcsút követően megkaptuk útravalónak az egyik irgalmasságról szóló ikon kis képét.

Mindenki megtapasztalhatta ezen a napon, milyen a Taizéi Közösség tagjának lenni, együtt énekelni és zsolozsmázni az atyákkal és a testvérekkel, örömmel venni részt színes programokon és megismerni sok fiatalt, akik hasonlóan gondolkodnak.