Néhány napja csak, hogy véget ért a félév, mégis bőségesen lehetne válogatni az elért eredmények között. A Galaxy és a Rocky-Dilly párosai és formációs táncosai nem csak hazánkban, hanem a környező országokban is taroltak. Legutóbb Csehországból hoztak haza több érmet, köztük a legjobb serdülő páros díját is. A nemzetközi megmérettetésen cseh, lengyel, szlovák, oszták, német versenyzőkkel kellett felvenni a ritmust és úgy fest, hogy ez sikerült. A tehetséges táncosok mögött pedig hosszú évek óta ugyanaz az edzőpáros áll: Molnár Nóra és Koszogovits Norbert. Az edzők dolga néha nehezebb, hiszen ők kintről mindent látnak, ennek ellenére javítani és rontani csak maguk a táncosok tudnak. Ezúttal Molnár Nórát kérdeztük arról, hogy került kapcsolatba a rocky-val és miért állt át viszonylag korán a túloldalra és vállalta az edzők szomorú sorsát?!

Miért pont a tánc?

Örökmozgó gyerek voltam, így a mozgás mindig része volt az életemnek. A tánc pedig egy véletlen folytán került középpontba. Iskolai barátnőm javasolta, hogy menjek el vele az MMIK-ba, mert egy verseny lesz és kellene egy valaki, aki támogatná. Vérbeli szurkolóvá váltam, örömmel bíztattam és szerintem itt pecsételődött meg a sorsom.

Fontos az alapos bemelegítés!

Akkor eldöntötted, hogy táncos leszel és kész?

Nem, a verseny után egész nyáron gondolkoztam, majd elhatároztam magam, hogy ősszel beiratkozok a tánciskolába. A szünetben viszont közel két éves anyagot sajátítottam el a barátnőmtől, így jókora előnnyel kezdtem a szeptemberi kezdést. Gyorsan és könnyen tanultam, ennek nagyon örültem.

Akkor miért hagytad abba, hiszen nagyon fiatalon hagytál fel a versenyzéssel?

Hamar kiderült, hogy engem az edzői pálya jobban érdekel.  Persze elindultunk a versenyeken, de egy idő után nekem ez nagyon monoton volt és belül éreztem, hogy nem ez az én pályám. Ekkor már az edzőnk keze alá dolgoztam, próbáltam segíteni a munkáját és úgy éreztem ez nagyobb kihívás számomra, mint a versenyek. Szóval még táncosként megtanultam, milyen feladatai vannak az edzőknek.  

Nem bántad meg, hogy idejekorán felcsaptál trénernek?

Egyáltalán nem.

Molnár Nóra (balra) és Koszogovits Norbert (középen) a két sikerkovács

Mégis mi motivál, mi öröme lehet egy edzőnek, hiszen a rocky sajnos mostoha sportágnak számít?

Valóban nem egyszerű támogatókat szerezni, de van az éremnek egy másik oldala is. Úgy is fogalmazhatnám, hogy tudom mi a legszebb ebben a sportágban. A gyermekeim. Amikor a kislányok és kisfiúk a szemünk láttára cseperednek fel, vagy például amikor az egykori tanítvány a saját csemetéjét hozza vissza táncórára. Ez az egyik legmeghatóbb és legkegyetlenebb pillanat a sorstól. Szembesülni a szeretettel és a rohanó idővel.

Akkor gyakran belefutsz olyan megszólításba is, hogy Nóri néni?

Természetesen, hiszen minden gyerek tiszteletet tanúsít, aztán amikor feloldódnak, akkor átlendülnek a magázódáson. Egyébként a kedvencem, amikor keverik a kettőt a gyerekek: „Szia Nóri néni”. A „csókolomtól” pedig egyenesen kikészülök. (nevet)

Elnézve a mögöttünk álló félévet sikert-sikerre halmoztatok. Milyen célokat fogalmazhat meg ilyenkor egy edző?

Leginkább szakmai célt határozunk meg, de ez nem egy elért eredményben, helyezésben mérhető, hanem hosszabb távra gondolkodunk. Fontos, hogy a nálunk nevelkedő fiatalok szeressék, amit csinálnak. Ha ezen a pályán képzelik el a jövőjüket, tőlünk minden segítséget megkapnak. A mai világban egyébként is óriási siker, ha valakit mozgásra lehet bírni, hiszen addig sem a négy fal között ül, vagy fekszik.

A cél: a mozgás öröme

Akkor nézzünk kicsit az árnyas oldal felé is. Lássuk be, azért vannak problémák is.

Hol nincsen? A mai világban egyre kevesebb a fiatal, ez pedig az utánpótlás-nevelésre is rányomja a bélyegét. Szerencsére Vas megye ebben a tekintetben szerencsés, hiszen sok gyermekünk van. Ellenben volt már olyan táncverseny, ahol a legkisebbek számára kiírt children korosztályban három pár vett részt. Említhetjük még az anyagi oldalát is, mint nehézséget. Aki versenyszerűen szeretne táncolni, komoly anyagi áldozatot követel a családtól. Ellenben a szülő legnagyobb öröme, amikor a versenyen látja gyermekét. Sajnos ezt egyre kevesebb szülő engedheti meg magának. Ha pedig említettük az anyagi oldalát, akkor kitérhetünk egyesületi szintre is. Az úti-, és nevezési költségben próbáljuk segíteni táncosainkat…