Március 8-án választották meg Szombathely új diákpolgármesterét és -alpolgármesterét, amelyről ITT már beszámoltunk. A megválasztással kapcsolatos terveikről, érzéseikről beszélgettünk Horváth Zsolttal és Iker Enikővel.

Miért indultatok a diákpolgármesteri választáson?

Iker Enikő: Nagyon sokszor hallom, hogy a diákok panaszkodnak, ám nem tesznek érte. De szerintem, hogyha valaki el akar érni valamit, azért tenni kell. Túlzás azt mondani, hogy többek vagyunk, mint bármelyik diák, mert abszolút nem, de mi tudunk változtatni. Ha egy jól szervezett csoportot tudunk irányítani, akkor a  csoport együtt képes lesz a változtatásra. Én ezt szeretném megvalósítani.

Horváth Zsolt: Az, hogy én miért indultam, alapvetően a Diákparlamentes korszakomban fogalmazódott meg bennem. Mivel úgy láttuk, hogy hiába foglalkozunk a diáksággal kapcsolatos országos kérdésekkel, a problémák sokszor lokális szinten vannak, és úgy gondoltam, hogy itt van egy nagyon jó szervezet, a Városi Diákönkormányzat, ami nagyon kevés városban van. Úgy gondolom, Enikővel ezt még jobbá tudjuk tenni, és ezért is kezdtünk el három hónapja már dolgozni a programterven, hogy úgy tudjunk kiállni a választás után, hogy azt már meg tudjuk szerettetni a diákokkal, és el tudjuk érni a céljainkat.

Hogyan jött létre köztetek ez az együttműködés?

I. E.: A városi DÖK szervezte Hevesen-Jegesen programon találkoztunk, és akkor jött szóba, hogy én esetleg indulnék polgármesternek vagy alpolgármesternek. A Zsolti ezt meghallotta, és még aznap felvetette, hogy nem lenne-e jobb a versengés helyett egy koalícióban indulni, aminek nagyon örültem.

H. Zs.: Ez január óta tudatos volt részünkről.

I. E.: Egy koalíció általában erősebb, és nagyobb az esélye, hogy párban győzzenek a tagjai.Bár ez nem biztos, mert Farkas Flóra tavaly más koalícióból indult, mégis győzött.

Mennyire számítottatok arra, hogy megválasztanak titeket?

H. Zs.: Bevallom, hogy én nagyon számítottam rá. Alapvetően egy pesszimistább vonalat képviselek, és akik körülöttem voltak segíteni, ők azt mondták, hogy szinte biztos, hogy meglesz, de én sose hittem nekik, ezért megpróbáltam úgy odaállni, hogy ötven-ötven százalék annak ellenére is, hogy esélyesebbnek tartottak. Így is meglepődtem az eredményen, mert én szorosabb eredményre számítottam.

I. E.: Én is szorosabbra számítottam, főleg mivel a választás előtti héten tudtam meg, hogy van ellenem induló, amin nagyon meg is lepődtem. Radics Mercédesz általános iskolás, és nem tudtam, hogy ez neki óriási előny lesz-e, vagy inkább hátrány. Nem tudom, hogy ő azért kapott-e kevesebb szavazatot, mert még van ideje, de örülök, hogy győztem.

Milyen célokat tűztetek ki magatoknak?

H. Zs.: Nagyon sok mindent ígértünk, és mindet be is szeretnénk tartani, de ez nyilván függ a Városi Diákönkormányzattól is, hogyan fognak reagálni ezekre a dolgokra. Az ő dolguk lesz ezt megszavazni.

Melyik megvalósítandó célt emelnéd ki?

H. Zs.: Nyilván a gólyaavatót, a Water Wart, a Hevesen-Jegesent, ezeket mindenképp. Iskolák közötti labdarúgó tornát is fontosnak tartom. Nagyon szeretnénk megcsinálni a Diákbált is. Ez egy nagyon nagy falat lenne, de azon leszünk, hogy ez sikerüljön. Lesznek még nyári táborok, Halloweenre is szervezünk programot, a városi karácsonyfa díszítésében is szeretnénk részt venni, és tervezünk egy jótékonysági akciót is a karácsony előtti időszakra.

Említettétek, hogy a problémák inkább lokálisan vannak jelen. Melyek ezek a gondok?

H. Zs.: Főleg a passzivitás nagy probléma. Azt gondolom, hogy a Városi Diákönkormányzatnak a taglétszáma nagyon tényszerű, de arányaiban nézve még mindig sokkal kevesebb, mint amennyi diák van a városban. Ezt szeretnénk bővíteni és kiegészíteni új tagokkal.

Szerintetek partnerek lesznek ebben az iskolák?

I. E.: Mindig van az iskolákból egy-egy olyan ember, akit érdekel. Az a legrosszabb ha DÖK elnököt nem foglalkozik a témával, mert pont ez lenne a feladata amellett, hogy diákok érdeklődését is felkeltse a programok iránt. Ha az iskolán belüli DÖK elnökök ezt nem tudják megcsinálni, akkor azon vagy nekünk kell segíteni, vagy nekik kell valahogy buzdítani. Az a célunk, hogy ne csak ők vegyenek részt az eseményeken, viszont kell egy olyan program is, ahol a kemény magot erősítjük meg.

H. Zs.: Tőlem is kérdezték már, hogy ha valaki nem DÖK-ös az iskolában, akkor is jöhet-e programokra. Ez nem egy szabályhoz kötött dolog, ehhez a szervezethez bárki csatlakozhat. Reméljük, olyan platformokat tudunk létrehozni, amiket szívesen néznek a diákok, például egy youtube-csatornát vagy egy közösségi oldalt, és ezáltal információkat tud szerezni a szervezetről.

Milyen eszközökkel szeretnétek az információkat eljuttatni a diákokhoz?

I. E.: Nagyon fontosnak tartom a kommunikáció javítását, hogy az információ tényleg eljusson minden iskolába, és ne az legyen, hogy valahol elakad, és nem tudnak róla bizonyos osztályok. Emellett az általános iskolákat is szeretnénk jobban bevonni. A felsőoktatási intézményeket maximum olyan szinten tudnánk, hogy megkérjük őket egy-egy pályaorientációs előadás megtartására.

Hogyan próbálnátok a kommunikációs javítani az iskolák között?

I. E.: Minden DÖK elnökkel próbálunk jobb kapcsolatot létesíteni. Szeretnénk, hogyha küldünk nekik egy emailt, azt ne zaklatásnak vegyék, hanem tényleg szívesen jöjjenek el a programokra. Emellett azért kitartóan bombázzuk őket az üzenetekkel.

H. Zs.: A média csoportot is a toborzás és a népszerűsítés miatt hoztuk létre, és jó ötletnek gondoljuk, hogy megörökítsük azokat a pillanatokat, élményeket, amiket közösen élünk át a diáksággal.