Ha sikeres képregényfilmes franchise-ról beszélünk, egyből a Marvel –mozik humoros, akciókkal teli világa jut az eszünkbe. A DC évek óta próbálja behozni a lemaradást, azonban filmjei közel sem lettek olyan sikeresek, mint a konkurencia sokszor több részből álló adaptációi. Nem titkolt cél, hogy az Igazság Ligája megfilmesített verziójának kívánnak egy kicsit megágyazni, ugyanis a nagyközönség előtt teljesen ismeretlen szuperhősök csapata nem sok mozinézőt vonzana be, még akkor sem, ha dobja a komor hangulatot és olyan laza kíván lenni, mint a Bosszúállók. Ezért kerül nemsokára a mozivászonra Aquaman, és ezért kaptuk most meg a harcos Amazon, Diana történetét.
Az először egy 1941-es képregényben feltűnt, majd 1942-ben állandó szereplővé váló Wonder Woman korának meghatározó karaktere volt, hiszen ekkor láttunk először egy önállóan is dönteni képes, erős és mindennel szembe szálló női szuperhőst. Egyfajta feminista mozgalmi hős vált a miniszoknyás, karddal hadonászó amazonból.
A történet szerint Diana (Gal Gadot) egy eldugott, paradicsomi szigeten nevelkedik az amazonok társaságában, akiknek egyetlen feladata, hogy készüljenek az Árész elleni harcra. A kis hercegnőt anyja (Connie Nielsen) először óvja a küzdelmektől, de végül rájön, hogy hagynia kell lányának, hogy beteljesítse a sorsát. A harctudásának akkor veszi a legnagyobb hasznát, amikor a sziget közelében lezuhan egy első világháborús repülőgép, Diana pedig kimenti a pilótát. Steve (Chris Pine) azonban nincs egyedül, üldözői is felfedezik az amazonok hazáját és megtizedelik a népet. A fiatal lány ekkor döbben rá a gonoszságra, ami a Földön zajlik, és feladatának érzi megmenteni a világot, még akkor is, ha ehhez az első világháború kellős közepébe is kell belegyalogolnia.
Egy igazi női főhőshöz egy női rendező illik, ezért a Rémet is jegyző Petty Jenkins közel tíz év könyörgés után végre megkapta a feladatot, amit remekül teljesített. Az akciók nincsenek túlhúzva, az női-férfi civódások nem lesznek idegesítőek, a főhősnő világra való rácsodálkozása pedig teljesen őszintének hat. Persze ez nagyban köszönhető az izraeli sereget is megjárt modellnek, Gal Gadot-nak, aki már a Batman vs. Supermanban megmutatta a világnak, hogy őt bizony Wonder Woman karakterére teremtették. Az elsőre törékenynek tűnő színésznő olyan elszántsággal adja elő a legvégsőkig kitartó, harcias, de néha gyerekesen naiv főhőst, mintha ő maga lenne a csodanő. Chris Pine a kötelező szépfiút hozza, aki egyszerre intelligens, vagány, de nem elég tökös, ahhoz, hogy igazán nagy dolgokat vigyen véghez. Az óvatoskodó, szabályokat betartó karakter remekül harmonizál a vakmerő, sokszor meggondolatlanul, ösztönöktől vezérelten cselekvő női főszereplővel.
A látvány a DC-től megszokott, sötét (és erre a 3D csak rátesz egy lapáttal), viszont egy első világháborúban játszódó mozitól nem várhatunk kicsattanó vidámságot. Nekem a filmvégi kötelező bossfight és a nagy tanulság egy kissé túlhúzott volt, és ki is lógott a másfél órán keresztül lassan felépített hangulatból, de aki bírja a nagy szörnyeket és az akciójeleneteket, az imádni fogja.
Jó látni végre egy ilyen jó minőségű, egész estés női főszereplős képregény filmet, így én mindenkinek ajánlom, aki egy kis változatosságra vágyik.
Ezekben az időpontokban nézheted meg a Savaria moziban, ezekben pedig a Cinema Cityben.
