Szombathelyen a Belül semmi című kabaré est házigazdájaként láthattuk Kőhalmi Zoltánt, a három gyermekes családapát, akinek egyedi humora – számunkra legalábbis – megunhatatlan. Most egy kicsit több mindenről is faggathattuk, mint az aktuális fellépéséről.
Mit kell tudni a Belül semmi című előadásról, hogy jött létre?
A Belül semmi egy kabaré előadás, amiről pont mi, stand up-osok szoktattuk le a nézőket, épp ezért igyekszünk most egy kicsit visszacsempészni ezt a műfajt is a színpadra. Az előadást Mogács Dániel rendezte, ezért az egész egy kicsit olyan, mint ő maga. Azaz kicsit harsány, én pedig ezt próbálom meg ellensúlyozni a magam elmélkedő, bölcselkedő humorával.
Ha jól tudom, bár mérnökként végeztél, egyetlen másodpercet sem dolgoztál a szakmádban.
Igen, ez így van és erre nagyon büszke is vagyok. Igazából én mindig humoristának gondoltam magam, csak miután ilyen egyetem nincs, közben meg a rajz, illetve a matek, fizika jól ment, magától adódott, hogy a Műszaki Egyetemre menjek tovább. Nagyjából fél év után aztán mondtam, hogy szeretnék valami humán szakra átjelentkezni, de szüleim akkor azt válaszolták, ha már ennyi ideje ide járok, akkor fejezzem is be. Persze akkor még nem tudták, hogy még kilenc és fél év van hátra...
Igen, azaz tíz évig jártál az egyetemre. Miért volt ez a nagy kitartás? Mindenképpen be akartad fejezni, a diploma olyan fontos volt?
Szüleim álma volt ez igazából, azt akarták, hogy legyen papírom valahonnan, valamiből, amit fel tudok mutatni. Én közben viszont már dolgoztam például Fábry Sándornak az Esti Showder-ben nyolc évig, a tanáraim is inkább a tévéből ismertek. Bödőcs kollégám mondta egyszer, hogy abban igazából semmi poén nincs, hogy valaki tíz évig jár egy egyetemre, aztán lediplomázik. Az lenne vicces, ha tíz évet járna és mégsem fejezné be. Ezt azért a poén kedvéért nem tettem meg.
Mennyire függ a közönségtől, hogy egy-egy számodat hogy adod elő, vagy hogy mondod? Fontos a reakciójuk, alakítod a mondanivalódat a visszajelzések tükrében?
Ez egy közös játék. Tehát, hiába gondol el az ember otthon valamit, hogy de jó poén lesz, ha nem vevő rá a közönség nem lehet rájuk erőltetni. Sokszor gondolom, hogy ha egy üres szobában mondanám fel a műsoromat senki nem nevetne rajta. Igazából minden előadás más, másodpercről másodpercre működik a kölcsönhatás a közönség és köztem.
"Nincs sok arcom, úgyhogy figyeljetek!"
Létezik olyan, hogy szentesi iskola? Szőke András, Badár Sándor és te is innen származtok.
Nem, mi nem ismertük egymást Szentesen, egymástól függetlenül kerültünk a műfajba. Én a filmjeiket láttam csak, aztán később, Pesten találkoztunk.
Történeteid általában a saját, úgymond normál életedből válogatod, ez azt jelenti, hogy ha történik valmi vicces, azonnal leírod magadnak?
Nekem szerintem nincs normál életem és egyébként fordítva működik ez a dolog nálam. Én állandóan dolgozom, azaz gondolkozom poénokon. A baj csak az, hogy ez kívülről nem látszik. Ezért fordulhat elő, hogy a feleségem azt mondja, „Látom épp ráérsz, akkor gyere porszívózni!” miközben én épp gondolkoztam a következő poénon. Általában mindent úgy nézek, hogy felhasználhatom-e, vicces-e, ami történik.
Vannak kitalált sztorik is, vagy minden igaz? Például a diplomamunkádban tényleg egy fiktív meteorbecsapódásnak állítottál emlékművet?
Persze, meg tudom mutatni. Minden valós, én csak színpadra állítom a történteket. Ha szükséges, leegyszerűsítem őket, de alapvetően minden igaz. Pont azért mesélem el őket, mert ez a valóság, ami velünk történik.
Dolgozol még a HVG címlapjain?
Igen, nyolc éve felelős ötlet adó ember vagyok. Ez azt jelenti, ha valami nem jó, rajtam verik le. A HVG mindenkinek a szívügye az ott dolgozók közül, kicsit olyan, mint a foci. Ha nyerünk, akkor győztünk, ha veszítünk, akkor a csapat veszített.
Minden évben ígéred, hogy megjelenik első könyved, hogy állsz most vele?
Ez egy nagy kérdés, amíg amatőr könyv meg nem jelentető voltam, addig mindig megneveztem egy időpontot, amikor megjelenik majd, most már csak annyit mondok, karácsonykor. Hogy aztán melyik karácsonykor, az kérdés marad.
