A karnevál történelme egészen a 60-as évekig visszavezethető, hiszen a mai Savaria Történelmi Karnevál elődjét kilenc éven át (1961-1969) minden nyáron megrendezték. Az akkori program szerint szombat este színházi előadást láthattak az érdeklődők, majd vasárnap pedig útjára indult a felvonulás. Az akkori karneváli menet érdekessége, hogy sokan társadalmi munka címen vettek részt az eseményen, ugyanis a 60-as években kötelező volt bizonyos idejű társadalmi munka teljesítése, ennek keretében készültek a jelmezek is. A nagyobb cégek ezt a lehetőséget felismerve, mondhatni kivezényelték munkásaikat a felvonulásra, így gyorsan letudhatták a kötelességeket. Az akkori sajtó leírása alapján azonban hiába „kötelességként” indultak el az emberek, amint az élmény részeseivé váltak, mindenki boldogan vett részt a rendezvényen. És hogy akkor miért lett vége? A hivatalos források alapján pénzügyi okokból nem tudták folytatni a karnevál szervezését, de kering egy anekdota, miszerint a menetben részt vevő, jelmezes SS-tisztek a felvonulás végén betértek a Keringő presszóba, de annyira élethű volt a jelmezük, hogy hatalmas felbolydulást keltettek, melynek később is lehetett érezni az utórezgéseit.
Habár 31 év szünet következett, 1999-ben még mindig érezni lehetett a város lakóinak nosztalgikus vágyát a karnevál iránt. Így, mivel a millenniumra amúgy is egy, a város történelmét bemutató ünnepséggel készültek, Szommer Ildikó úgy gondolta, miért is ne éleszthetnék újra a karnevált. A szervezés nem ment olyan simán, mint szerette volna, elsőként a színdarabbal ütközött problémákba. Habár a város történészei segítségével megírták a város történelmét, melyből a színdarabhoz szükséges szövegkönyv is elkészült, mégsem talált olyan rendezőt, aki elvállalta volna a darab rendezését. Végül Bucz Hunorban emberére akadt, ő elvállta a feladatot, de mikor elutazott Szombathelyre, hogy megnézzék a helyszínt, az akkori Ferences kertet, kicsit sem volt elragadtatva, így vonatra szállt és visszalépett. Ildikó még ezután sem adta fel, utána ment újra Budapestre és végül meggyőzte, így létrejöhetett a város történelmét bemutató színdarab a millenniumi ünnepségre. De az előadás kálváriája itt még mindig nem ért véget, hiszen ez egy 600 szereplős darab volt. 300 ember összeverődött a város lakói, és a hivatásos színészekből, azonban a maradék 300 ember még hiányzott. Így Ildikó elindult a katonasághoz, hogy neki szüksége van még 300 emberre az előadáshoz. Egy felsőbb tiszt azt mondta neki, hogy van ott 300 ember, de ő nem kötelezheti őket a szereplésre. Így hát összehívták a katonákat és Ildikó kiállt eléjük, hogy meggyőzze őket, önként jelentkezzenek. Talán a sors is úgy akarta, hogy valami rendkívüli induljon el akkor itt Szombathelyen, így a 300 katona, mondhatni önként és dalolva jelentkezett.
A karnevál első körben „csak” a szombathelyieknek készült, ezért fókuszált az egész rendezvény a város történelmére. Az első évben 40.000 ember vett részt a programokon, ez egy évvel később már a duplájára emelkedett, ezért 2003-2004 körül már a vásárt is bevették a rendezvény elemei közé. A látogatószám folyamatos emelkedésével és a programok skálájának bővülésével a karnevál lassan turisztikai termékké vált, így már nem lehetett csak a város lakóira koncentrálni a szervezéskor.
Szommer Ildikó a beszélgetés végén kiemelte, hogy egy percig sem bánta meg, hogy belekezdett ebbe a tizenöt éve tartó projektbe.
