Mindig is mélyen együtt tudtam érezni azokkal az emberekkel, akiket hozzám hasonló, borzalmas énekhanggal vert meg a sors. Én ezzel a hiányosságommal tisztában vagyok, így ha énekelni is támad kedvem, megoldom zárt ajtók mögött a szobában, a zuhany alatt vagy vezetés közben. De kínoztam vele soha másokat.
Nem úgy, mint a valós történeten alapuló sztori főszereplője, Florence (Meryl Streep), aki egy rendkívül elragadó teremtés, azonban sajnos nem igazán értékeli reálisan a képességeit, így egész életében egy olyan álmot kerget, amit soha nem fog tudni elérni. Illetve nem úgy, ahogy azt szerette volna. Florence énekelni szeretne, nagy koncerteket adni és fürdőzni az elismerő pillantásokban. Mindez úgy néz ki, hogy 1944-ben, 76 éves korára össze is jön, köszönhetően a gazdagságának, a férje elvakult támogatásának és azoknak az embereknek, akik némi anyagi segítség reményében elhitetik vele, hogy valóban csodás énekesnő.
Meryl Streepet már hallhattuk énekelni például a Mamma Miaban, ezért is nehéz elképzelni róla, hogy képes fahangon visítani egy koncertteremnyi ember előtt. Pedig ezt is csodásan csinálja, hála a rengeteg gyakorlásnak. „Nem gondoltam volna, hogy rosszul énekelni ennyire nehéz feladat” –nyilatkozta egy interjúban. Hugh Grant remek párja a színésznőnek, a lecsúszott, kissé csapodár, de csupaszív angol arisztokrata szerepe jól áll neki, egy percre sem érezzük erőltetettnek. A film nagy meglepetése a zongorista fiút játszó Simon Helberg, aki az Agymenők című sitcom Howard Wolowitzaként tett szert nagyobb hírnévre. Elsőre nem is tűnt fel, hogy ugyanazt a fiút látom ebben a kissé laza, de rendkívül fontos szerepben, mint aki furcsa kocka poénokkal dobálózik hétről hétre valamelyik kábelcsatornán.
Stephen Frears rendező filmjének legnagyobb pozitívumai közé tartozik, hogy úgy feszeget nagyon súlyos morális kérdéseket, hogy közben végig szórakoztat, és eléri, hogy ne egy szánni való bolondként, hanem egy borzasztóan kitartó és erős nőként nézzünk a főszereplőnkre.
A film igazi minőségi mozi élményt nyújt, régen találkoztam már hasonlóval. Különösen ajánlom azoknak, akik szeretik a drámát, a humort, valamint rajonganak a ’40-es évek Amerikájáért.
A moziműsort itt találod!
