Miután Hollywood kezd kifogyni az ismertebb képregény karakterekből, nem meglepő, hogy a készítők a számítógépes játékok világához nyúlnak. Év elején a World of Warcraft fantasy moziverzióját láthattuk, most pedig az Ubisoft nagy rajongótáborra szert tett játékát, az Assassin’s Creedet készítették el nekünk nagyvászonra.

A játékfeldolgozás egyébként is nehéz műfaj, hiszen egyszerre kell megfelelni a hardcore rajongók és a mindenről mit sem tudó laikusok igényeinek, miközben akár több rész 10-12 órás játékidejének a történetét kell érthető módon belesüríteni két órába. Nem várja el senki, hogy a film minden szempontból tökéletes legyen, elég, ha hozza az alapokat és kellőképpen szórakoztató. Az Assassin’s Creedben pont ennyi van.

A történet szerint Callum Lynch (Michael Fassbender), egy halálra ítélt rab a kivégzése után egy furcsa laborban ébred, ahová különleges génállománya miatt került. Ő ugyanis leszármazottja az ötszáz évvel ezelőtt élt asszaszinnak, Aguilarnak, aki elrejtette annak idején az Éden Almáját. A különleges kegytárgyat a templomosok mindenképp szeretnék megszerezni, hiszen ennek a segítségével ki tudják irtani az emberekből az erőszakra való hajlamot. Dr. Sophia Rikkin (Marion Cotillard) Animus nevű találmánya segítségével ki tudják vonni a génekből az emlékeket, így Cal elvezetheti őket az Almához, ehhez viszont át kell élnie az 1400-as évek végén, Spanyolországban élő őse kalandjait.

A mozi 125 millió dolláros büdzséje, a játékot gyártó Ubisoft támogatása és a parádés szereposztás egy nagy volumenű alkotás hatását kelti, azonban a film elég gyatrán bánik a látványelemekkel, túl sok a szinte csak egy szobában vagy egy steril helyen játszódó jelenet, a középkori Spanyolország látványvilága pedig szép ugyan, de túl sötét. Pedig a Machbetet is jegyző Justin Kurzel rendező ezeknél a jeleneteknél tud igazán kiteljesedni, mintha egy történelmi kalandfilmbe csöppentünk volna. Látunk látványos lovaglást, közelharcot, parkour ugrásokkal megspékelt menekülést és még sok remek, pörgős akciót, azonban mire beleélnénk magunkat, visszadob minket a történet a szürke labor körülmények közé.

A színészek alakítása remek, de mind Michael Fassbendert (aki produceri minősítést is vállalt a filmben), mind Marion Cotillardot láthattuk már ennél sokkal nagyobb volumenű szerepekben is, így nem csoda, hogy kisujjból kirázzák a sokszor nagy ívű, ködös monológként ható párbeszédekben kommunikáló karaktereket. Jeremy Irons kapta ezúttal a gonosz szerepét, Brendan Gleeson és Charlotte Rampling pedig csak néhány jelenetben tűnik fel.

Az Assassin’s Creed minden hibája ellenére egy élvezhető mozi, és nem csak a hardcore gamerek szórakozhatnak jól rajta, hanem egy laikus is könnyedén bekapcsolódhat az asszaszinok és a templomosok világába.

A filmet ezekben az időpontokban a Savaria mozi, ezekben pedig a Cinema City is vetíti.