Nagyné Farkas Rita, a szombathelyi Egyházmegyei Karitász Hársfa Ház - Pszichiátriai és Szenvedélybetegek Nappali Ellátójának vezetője már 20 éve foglalkozik szenvedélybetegekkel. Korábban ápolónak, szociális munkásnak tanult, majd három évet töltött el a szombathelyi Rév-Szenvedélybeteg Szolgálatnál. Mint mondja, itt „fertőződött” meg igazán a segítő identitással és utána kezdett el céltudatosan szakosodni. Ez után végezte el az ELTE szociális munkás szakát, majd szociálterapeutának tanult. Mediátor - konfliktuskezelő szakember - végzettséget szerzett. Dolgozott a Ifjúság, Családügyi és Szociális Minisztériumban is a Drogpolitikai főosztály vezetőjeként. A szakember most is rengeteg szociális területen mozog, tart például elterelő foglakozást alkalmi drogfogyasztók számára. De hogyan zajlanak ezek, és egyáltalán kik vehetnek részt rajta? Erről beszélgettünk vele.

Magyarországon 2003 óta van lehetőségük elterelésre menni azoknak, akik alkalmi kábítószer fogyasztóként a rendőrség látókörébe kerültek. Miért alakult ez át?

Nagyon fontos az elején leszögezni, hogy bár ma már van lehetőség elterelésre járnia annak, aki kábítószert fogyasztott, ettől még bűncselekményt követett el. 2003 előtt, ha valakit a rendőrség alkalmi fogyasztóként elfogott, azt letartóztatták. Aztán idővel rájöttek arra, hogy az alkalmi fogyasztók és a függők között óriási különbség van. Másrészt ilyenkor sokkal többet használhat egy gyógykezelés, mint a büntetés. Ekkor találták ki, az elterelés című „hadműveletet”.

Az egyik kreatív foglalkozáson készített plakát

Kik mehetnek elterelésre?

Ha valaki tiltólistán szereplő szert tartott magánál vagy fogyasztott, akkor a rendőrségnek eljárást kell indítania, tehát máris büntetőjogi úton van a történet. Viszont van néhány kitétel, ami alapján eldöntheti a nyomozó hatóság, hogy felajánlja-e az elterelés lehetőségét. Ez általában akkor történik meg, ha az illető nem kereskedett az anyaggal, nem fogyasztott drogot kiskorúakkal közösen, tehát „csak” saját használatban volt a szer. A delikvens eldöntheti, hogy kíván-e a lehetőséggel élni vagy sem. Általában tízből kilencen rábólintanak. Ekkor kezdődhet meg a büntető útról való elterelés.

Miért választják inkább ezt a lehetőséget?

Az emberek hetven százalékának az a motivációja, hogy az elterelés elvégzése után a történteknek nem lesz nyoma az erkölcsi bizonyítványban, másrészt nem akarnak büntetőútra kerülni. Ha az utóbbi megtörténik, akkor vádemelési javaslattal tovább adják az ügyet, bírósági ítélet lesz belőle, ami viszont bekerül az erkölcsi bizonyítványba, emellett sok esetben nagyon komoly pénzbírsággal is jár.

Milyen kritériumokat kell teljesíteniük az ide kerülőknek?

A jogszabály három tényezőt ír elő. Az első, hogy az elterelés ideje hat hónap és egy év áll rendelkezésre, hogy valaki ezt befejezze. A második, hogy huszonnégy órán kell részt venni elterelés címszó alatt. A harmadik, hogy harminc napnál több nem telhet el két találkozás között. Ha véget ér az elterelés kapnak egy közokiratot, egy igazolást, hogy a jogszabályoknak megfelelően végig csinálták az egészet, kapnak egy jellemzést, amit bevisznek a nyomozó hatósághoz, ahol az eljárást megsemmisítik. Az ügy olyan lesz, mintha meg sem történt volna.

Hogyan állapítják meg, hogy valóban alkalmi fogyasztásról van-e szó?

Mielőtt valaki elterelőre jönne, konzultálnia kell egy pszichiáter szakorvossal. Ő állapítja meg, hogy valóban alkalmi fogyasztás áll-e fenn vagy komoly függőség.

Egy rajz az egyik foglalkozásról: "Mi játszik szerepet az életedben?"

Mivel indul egy ilyen féléves „beutaló”?

A szakemberek mindenhol más metodikával dolgoznak, de a cél mindenhol egy: megadni az esélyt az ide érkezőknek arra, hogy változtathassanak az életükön, ha akarnak. Én úgy vettem észre, hogy akik először jönnek ide, nagyon meglepődnek. Úgy mennek el az első alkalom végén, hogy tök nem erre számítottak. Én kapásból azt szoktam mondani nekik, hogy „Ön nyert az államtól egy 24 órás továbbképzési lehetőséget”. Ilyenkor rám néznek és kérdezik, hogy „Mit?”. Az elején sokan úgy gondolják, hogy csak egy koloncot vettek a nyakukba, mert bármi mással is elüthetnék az idejüket. Maximálisan megértem őket, én is így jönnék be valószínűleg. A foglakozások egyébként szabadon választhatóak és az ide járók sohasem tudják előre, hogy ezeken kik lesznek és hányan.

Említette, hogy a foglakozások mindenhol teljesen egyediek. Mi alapján alakította ki a mostaniakat?

Folyamatosan próbálom szondázni az embereket, hogy mire van igényük. Nem lehet egyszerre harminc ember igényét kielégíteni, ezért kell létrehozni valamiféle rendszert. Ezekből az ötletekből csipkedve lett létrehozva a mostani. Általában 3-6 hónapra előre megadok időpontokat az itt tervezett programokkal kapcsolatban. Ezek felkerülnek az Incognító-Diszkréció nevű Facebook-oldalunkra, ahol az illető meg tudja nézni, hogy melyikre tud vagy akar eljönni.

Milyen foglakozásokból áll a félév?

Sajnos huszonnégy óra kevés lehetőséget ad arra, hogy minden egyes területtel mélyrehatóan foglalkozzunk. De igyekszem az élet fő csapásirányaiba egy-egy olyan eszközt adni, amivel megkönnyíthetik a mindennapjaikat.

Az egyik téma a kommunikáció. Ebben játékos formában összeér az elmélet és a gyakorlat. A lényege, hogy miként értelmezzük a verbális- és nonverbális jeleket, illetve hogyan viselkedjünk például, ha állásinterjúra megyünk vagy tárgyalunk.

Ezeket is a szombathelyi elterelősök készítették

A második „tantárgy csoport”, a konfliktuskezelés. Ha valaki ebbe mélyebben beleássa magát, annak az élete minőségi változásokon mehet keresztül, mert megtanul úgy kommunikálni, hogy az neki és a környezetének se okozzon kárt. Ezt nagyon jól lehet hasznosítani például a munkahelyen vagy a családban.

Az önismerettel kapcsolatos órák a döntéshozatal pszichológiájáról szólnak. Talán ez az egyik legfontosabb, mert ha megtanulunk megfelelő döntéseket hozni, akkor sokkal könnyebb lesz az életünk.

A negyedik, egyben nagyon fontos téma a stresszkezelés, ugyanis tízből nyolcan megfogalmazzák, hogy a felgyülemlő feszültség miatt használnak valamilyen szert. A foglakozásokon megmutatunk néhány technikát, amivel szerek nélkül tudják ezt oldani magukban.

A személyiség fejlesztő „tantárgyak” mellett milyen segítséget tudnak még igénybe venni?

Személyközpontúvá akartam ezt mindig is tenni, így telefonon folyamatosan reggel nyolctól este hétig elérhető vagyok - hétvégén is. Ez azért jó, mert ha a másikban felmerül valamilyen probléma, azt azonnal meg tudjuk beszélni. Emellett egyéni konzultációkra is van lehetőség. A rendőrséggel, a pártfogókkal és az ügyvédekkel is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, ami a hozzánk fordulók érdekeiben történik. Fontos, hogy sohasem a hátuk mögött, mindig tájékoztatjuk őket, arról épp ki érdeklődött róluk. Facebook-oldalunkon is huszonnégy órán belül válaszolni szoktam, ha valamilyen gonddal megkeresnek.

Milyen korosztályt érint leginkább a probléma?

Leginkább a tizennyolc és harminc közöttiek jönnek hozzánk. Hetven százalékban férfiak, de nem gondolom, hogy a szerhasználat ennyire eltolódott lenne. Inkább arról lehet szó, hogy a rendőrség látókörébe valamiért ilyen arányban kerülnek be az érintettek.

"Életösvény"

Melyik a legkülönösebb eset, amivel találkozott?

Járt hozzánk például egy hatvanöt éves úr. Ő egy posztó gyárban dolgozott negyven évig és – a korszerűtlen szűrőberendezések miatt - sok kollégája tüdőrákban halt meg. Nála is ezt a betegséget diagnosztizálták. Kivették a fél tüdejét, ezután pedig egy nagyon nehéz felépülési időszak következett az életében. Maréknyi gyógyszereket szedett, haldoklott és az orvosa sem tudott olyan módszert ajánlani, ami segített volna rajta. Az orvos – akihez járt - akkoriban egy amerikai konferencián is volt, amin a marihuána hatását vizsgálták a tüdőrákkal összefüggésben. A vizsgálatok olyan eredményt mutattak, amik elgondolkodtatták a szakembereket. Az orvos beszélt erről a páciensének, aki később kipróbálta, ezért is került ide.  

Kaptak valamilyen visszajelzést az idejáróktól?  

Van egy mappám, hol ezeket őrzöm. Fel is olvasok párat: „Erőt adott abban, hogy tanuljak tovább és próbáljak minél jobban figyelni a körülöttem lévőkre. Tetszett az előadás. Örülök, hogy itt lehettem.” vagy „Tanulságos volt. Teljesen megváltoztatta a véleményemet a drogfogyasztókról”.