Egy esős kedd délután nem is merült fel bennem más program gondolata, minthogy azon kevesek táborához csatlakozzak, akik elmondhatják magukról, hogy láthatták kis hazánk egyik mozijában A majmok bolygója - Forradalom című filmet 3D-ben! De miért is „azon kevesek”? Csupán azért, mert itthon is a legnagyobb teremszámmal rendelkező Cinema City nem vetíti a filmet, ugyanis nem tudtak megegyezni a forgalmazó Intercommal, így sok helyre nem jut el a rebellis emberszabásúak legújabb kalandja. Node, mit nekünk C.C., hiszen van egy szuper, felújított 3D-s Savaria mozink, így pillanatig sem töprengtem azon, hogy beüljek és arcomba húzzam Magyarország egyik legnagyobb ívelt vásznát 130 perc erejéig.
A filmből egyetlen filmkockát sem fogok most lelőni, nem elemzek lépésről lépésre történetet, de még csak azt sem mondom el, hogy honnan indulunk épp a történetben (tessék megnézni az előző részt!), mert minden egyes kiemelt momentum spoiler lenne, pedig elhihetik, volna mit mesélni!
Maga a film méltó folytatása a 2011-es Rupert Wyatt által rendezett A majmok bolygója: Lázadásnak. Jól kidolgozott forgatókönyv alapján, kerek és érthető történetet mesél el pillanatról pillanatra. Nem kell benne keresni erős valóságkötődést vagy mélyen szántó filozófiai gondolatokat, de azért pár intő jellel találkozhatunk már a sztori kezdetekor is, így biztosak vagyunk abban, hogy az alkotó csapat nem titkolt szándéka volt felhívni a figyelmet pár szőnyeg alá nem söprendő kardinális kérdésre.
A másfél órás kikapcsolódás alatt ha nem is, de a mozi lépcsőjén lefelé jövet talán egy pillanatra meg is fordul a néző fejében, hogy ha tényleg megtörténne mindez, akkor bizony rendesen visszanyalna a fagyi!
Élménydús és mozgalmas, magával ragadó pörgés az egész alkotás, olyan, mint egy jóféle hullámvasút, néha enged csak levegőt venni, végig visz magával, majd miután felállunk a székből, jóleső érzés tölt el bennünket, hogy ennek is részesei lehettünk. Érzelmek mindkét oldalon mindenféle mélységben és magasságban, ám nem ez a film legnagyobb erőssége, hanem a látványvilág!
A szenzációsan jó CGI-vel (azaz számítógépen létrehozott (mozgó) képpel) rendelkező felvételek szemet gyönyörködtetők. A fényképezés tankönyvbe illő, néhol egészen egyedi nézőpontot tár elénk. A majmok ábrázolása hihetetlenül valóságos, teljesen emberiek az arckifejezések, szó szerint egyéniséget kapnak az állatok, profin látszódnak az érzelmek, egyszóval félelmetesen jól lettek leanimálva a szőrös rokonaink. (Vallásos barátaimtól itt kérek elnézést!). 2014-ben a számítógépes képalkotás már nem akkora újdonság, hiszen szinte a mindennapokban is rengeteget találkozhatunk vele, de A majmok bolygója - Forradalomban valami új szintre lépett bennünk ez a fogalom.
Javaslom, hogy minden megszállott vigyen magával egy fantáziafilmekért nem rajongó társat is, aki nem csak a filmet nézi, hanem néha ránk szól, hogy csukjuk be a szánkat, vagy ne felejtsünk el pislogni, esetleg megkérhetjük, hogy adagolja a pattogatott kukoricát, ha netán - a rendkívül jól kidolgozott akciójelenetekbe belefeledkezve - mi melléraknánk azt a szánknak.
Annak ellenére, hogy tudjuk ennek az egésznek a valósághoz csak annyi köze van, mint a dobozos tejnek a tehénhez, mégis olyan jól összerakták a készítők, hogy fel sem tűnik: áldozatok vagyunk, át lettünk verve! Csakúgy a szemünk, mint az agyunk, de mégis örülünk annak, amit látunk, mert titkon be kell vallani még a sci-fi elleneseknek is: ritka az ilyen jó blockbuster!
Nem is rázom tovább a dícséretfát, mert még a végén részrehajlással vádolnak – habár meg kell hagyni, hogy a jegyárus lány tényleg szépen mosolygott ránk a kasszánál – jöjjenek a negatívumok.
Igen, sajnos - bármennyire is elvakult rajongó vagyok, - vannak azok is bőven. A sztoriról többedszerre lehúzott rókabőrtől nem lett más a film, mint ami: folytatás. A sok helyen előre kiszámítható, klisékkel teletűzdelt történet, néhol sajnos nem elég színvonalas színészi játék, vagy túlzott érzelmi attrakció mind-mind része a mozinak.
Az eredeti Charlton Heston főszereplésével készült klasszikussal egy magasságba ugyan nem hozható a 2014-es alkotás,- így aki effajta folytatásra számít, már most lebeszélem a jegyfoglalásról – mégis kellemes élménymoziban lehet részünk, ha a forradalmat választjuk.
Laza, de izgalmakkal teli fantáziafilmet tár elénk a rendező Matt Reeves, aki nem túl tapasztalt ezen a téren (legismertebb filmje a Cloverfield), mégis komoly folytatását tett le a Majmok bolygója franchise asztalára.
Szinopszis: összességében jól sikerült „múvi”. Látványos, érzelmes, tanulságos. Nincsenek bő lére eresztett szövegek – mindenki pont annyit beszél, amennyit kell (még a majmok is), - a motion capture lehetőségei szépen ki vannak használva, a díszlet pazar, a színészek által a blue box előtt megformált állati mozgásformák is tökéletesen rendben vannak. Még annak ellenére is, hogy a film a végére kicsit ellaposodik, – habár az akciójelenetek életben tartják – s a cliffhanger kicsit erőltetett, kifelé jövet mégsem jutott eszembe egy percre sem az, hogy sísapkát húzva fegyvernek látszó tárggyal követeljem vissza tikettem árát a jegyárus lánytól.
Aki kitűnő szórakozásra és fokozott izgalmakra, profi fantázia látványvilágra vágyik, annak a film megtekintése kifejezetten ajánlott!
