Néhány éve még aktív táncosként kápráztatta el a közönséget, manapság pedig edzőként és lelkes szurkolóként szorít tanítványai sikeréért Rácz-Fodor Bernadett. Egykor még a Körmend kosárlabda mérkőzéseinek szüneteiben láthattuk Bettit, aki testvérét követve ragadta el a zene és a mozgás világa.

Nem lehet megkerülni azt a kérdést, hogy lesz valakiből táncos?

Elhiheted, ez nem tudatosan eldöntött tény volt. A büszke hugi tátott szájjal nézte, amikor a nővére táncolt. Annyira megtetszett, hogy először csak titokban, majd hamarosan nagyobb közönség előtt is megmutathattam magam. Ovis koromban tették le az alapokat, esetemben Zsilvölgyi Andrea, Perneki Renáta és Kozma Béla voltak az első tanáraim. Az évek múlásával pedig egyre többféle táncstílust tudtam kipróbálni. Aztán a főiskolás évek alatt csatlakoztam az Energy Tánc Sportegyesülethez, ahol azóta edzőként tevékenykedem.

Mikor érett meg benned az elhatározás, hogy felhagysz versenyzők által járt rögös úttal, helyette inkább a fiatalokat oktatod?

Amikor az egyesülethez kerültem, egyből megkaptam a lehetőséget, hogy oktassak.  Nagyon szép kihívás és lehetőség volt, amit mindenképpen szerettem volna megragadni. Anyukám és apukám tanárként dolgoztak, így talán a pedagógiai érzéket otthonról hozhattam. Sajnos az élet úgy hozta, hogy sérülés miatt fel kellett hagynom a versenyzéssel, de megtaláltam oktatóként is helyem a világban. Kifejezetten élvezem, hogy ennyi gyerek vesz körül.

Pontosan hány gyerkőcöd van?

Az ovis csoporttól kezdve egészen a nagyokig nagyon sok. Szép, nagy család vagyunk. (nevet)

Mi az edzői hitvallásod?

Azt szeretném elérni, hogy aki nálam tanul, szeresse meg ezt a mozgásformát. A kisebbeknél ezt játékos formában igyekszem elérni, a nagyobbaknál viszont úgy, hogy ne érezzenek kényszernek semmit, fejlődjenek, de közben tudjanak kikapcsolódni is. Nagy rajtuk a nyomás az iskolában, sok az elvárás; épp ezért nekem az a fontos, hogy mindent azért csináljanak, mert azt ők akarják. Legyen az egy fellépés, vagy akár egy nemzetközi bajnokság.

Milyen érzés, hogy valaki Betti néninek hív?

Először nagyon fura volt megszokni, de hamar felveszik a ritmust a gyerekek. Közvetlenek vagyunk, így szorosan kötődünk egymáshoz és nagyon jó, bizalmi kapcsolat alakul ki köztünk. Az órákon pedig rendszerint mosolygós arcokkal találkozok, így nemcsak őket, hanem engem is feltölt az együtt töltött percek. Remek érzés olyan egész részének lenni, ahol mindenki szeret táncolni, mozogni.