Innen 1946-ban egy évre a Pécsi VSK-hoz, majd végül a Dorogi Bányászhoz került, ahol összesen 330 mérkőzésen lépett pályára, ebből 274-en az első osztályban. Grosics Gyulával együtt került be a Dorogból a válogatottba, igaz, a Fekete Párduc később a kor legjobb magyar csapatához, a Honvédhoz igazolt, míg Buzánszky maradt.
Az 1925. május 3-án született Buzánszky 1950-től hat éven át szerepelt a válogatottban, összesen 49 mérkőzésen játszott, és tagja volt az 1952-ben, Helsinkiben olimpiát nyert csapatnak, ahogy a 1954-es svájci vb-n döntős, második keretnek is. 1953-ban az évszázad mérkőzésén is játszott az angolok ellen.
Miután felhagyott az aktív futballal, maradt azért mellette. Szakedzői diplomát szerzett, 1961-től a Dorogi Bányász (1961-65, 1967-69), az Esztergomi Vasas (1965-67, 1969-70), majd a Fősped Szállítók (1972) edzője volt. Az edzősködés után előbb elnökhelyettese, majd elnöke volt a Komáromi, illetve Komárom-Esztergom megyei Labdarúgó-szövetségnek, 1993-tól pedig az MLSZ elnökségi tagja lett, ahol az utánpótlást felügyelte. 2011-ben a szemével került kórházba, míg 2013-ban kisebb autóbalesetet szenvedett, ezt leszámítva 2014 végéig nem volt komolyabb problémája az egészségével Buzánszkynak, akiről 2008-ban Vasutasból aranybányász címmel könyv is megjelent.
