Hol van igazán szerepe a csapatorvosnak?
A megelőzésben nem nagyon, inkább a sérült játékosokkal foglalkoztam. Ugyanakkor a játékosok már annyira profik, hogy még ebben sem kellett gyakran beavatkoznom, mint csapatorvosnak. Persze a szokásos betegségek, a légúti infekciók, a mandula-gyulladások, a hörghurut mindig előfordult.
Mi a legsérülékenyebb testrésze egy kosárlabdázónak?
A boka és az arc nagyon sérülékeny testfellület. Tendencia nincs. Az igazi harcot a center vívja a palánk alatt, általában őt bántják, talán nekik a legnehezebb. Alapelvek vannak: a legfontosabb az elsődleges ellátás, a jegelés, a felpolcozás, a fáslizás.
A 25 év alatt biztosan volt kedvenc játékosa is…
A Falco szereplése elég hektikus volt és ezért volt csodálatos dolog, amikor 2007/2008-ban megnyertük a bajnokságot, titkos álmom volt, hogy bajnokcsapatból vonuljak vissza, sajnos nem sikerült, de az ezüst is nagyon szépen és fényesen csillog.
A külföldiek egy-két évig szerepelnek csak itt, velük nem, de a helyiekkel kiváló kapcsolatom alakult ki. Egyértelműen Kálmán Laci volt a kedvencem, 18 éves korától végigkísértem pályáját, ma is baráti kapcsolatban vagyunk. Bognár Kristóffal is nagyon jóban vagyok, sajnos nem kapott nagy szerepet. Talán két éve történt, amikor volt egyszer egy FIBA-kupa meccs, és utána doppingvizsgálatot rendeltek el. Kristófot is kisorsolták, de nem tudott vizeletet adni, a meccs alatti izzadás, folyadékvesztés miatt kb. éjfélig ott ültünk a FIBA-ellenőrrel együtt és akkor sokat beszélgettünk. Sajnos az eredménykényszer miatt ezek a tehetséges fiatalok elmennek, mert nem kaptak játéklehetőséget. Horváth Zoltán is nagy kedvencem volt. Egyszer kapott egy könyököst a palánk alatt, bevittem a szájsebészetre hétvégén, ügyelet nem volt, várni kellett, vele is akkor sokat beszélgettünk, aztán még a feleségéhez is jártam angol órára, a tragédia után őt megsirattam, kiváló ember volt, a klub szépen őrzi a hagyományokat, remélem sokáig így is lesz. A külföldiek közül korábban Krivacsevics és Dzunic, napjainkban pedig Pustahvar, aki nagy kevenc, mind szakmailag, mind emberileg.
Hogyan tovább, marad még a sport közelében?
Mindig ott ültem a kispadon, egy-két hiányzásom volt egy-egy orvoskongresszus miatt. De igyekszem ezután is minden Falco-meccsen ott lenni és szurkolni a fiúknak.
Ki lesz az utód?
Úgy érzem időben döntöttem, ezzel a vezetésnek még marad egy-két hónap ideje, hogy kiválassza, ki folytassa helyettem. Nem tudom, ki lesz az utód, de biztos, hogy már most hiányzik a csapat közelsége. Amikor behívtak az ,,ezüstcsapat” köszöntésekor fel is jött bennem egy régi emlék, hogy egyszer a játékvezető rám szólt, hogy időnként szurkolóként viselkedek, sokat ugrálok, aztán lehiggadtam.
Mit csinálna másként?
Azt gondolom, hogy ez így volt jó, nagy hibát nem csináltam, az bántott volna nagyon.
Jó a Falco-közösség?
Az állandó változás miatt a csapattagok határozzák meg mindig a hangulatot. Sajnos nagy a mozgás, játékosok jönnek-mennek, nehezen tud huzomos időre kialakulni jó közösség.
Barátságok is kialakultak…
Gráczer György elnökkel, Tanai Zoltán gyúróval, Pichler Gergely technikai vezetővel kiváló a kapcsolatom. Hasonlóan baráti kapcsolatot ápoltam az egykori edzővel, Földi Sándorral, Sutyival, ő egy igazi unikum volt, de a Hajnal Lacival való nexusomról is elmondható ugyanez. Srecko Sekulovic is fantasztikus, nagyon jól motivál, ahogy bánik a játékosokkal igazán mesteri, kiválóan adagolja a korholást és a dicséretet.
Az elmúlt 25 év csapata?
Hat embert említenék meg: Kálmán, Pankár, Dzunic, Pallag és Krivacsevics. Az edzőtrió: Földi, Hajnal és Sekulovic, az elnök. Gráczer György, a gyúró: Tanai Zoltán, a tecnikai vezető pedig: Pichler Gergely.
A 74 esztendős szakember, ha a Falconál nem is, de a kórházban természetesen tovább folytatja a munkáját.
