Csütörtök este színültig megtelt a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ. A várakozásoknak megfelelően többségében hölgyeket vonzott a pszichológus előadása, azonban néhány merész fiatalember és férj is vállalkozott arra, hogy meghallgassa Csernus Imrét.
Lelkes taps fogadta a férfi kézilabda válogatottal is foglalkozó szakembert. Ekkor még senki nem gondolta volna, hogy néhány perccel később gyilkos csend lesz úrrá a teremben. Pedig így történt. Az ismerkedés során ugyanis néhány fiatal hölgy gyors eszmecserét folytatott, amit kiszúrt a pszichológus és kemény retorziókat helyezett kilátásba. El kell ismerni, hatékony fegyvert alkalmazott és az érintettek bizonyára megtanulták egy életre, hogy előadás közben bizony nem szabad beszélni.
Az előadás menete nem tért el a korábban tapasztaltaktól, ezúttal viszont az elengedés és önamgunk tisztelete volt a fő irányvonal. A műsor bevett elemeként ismét megszólított a szakember néhány szerencsés nézőt, bár őszintén szólva nem lettünk volna az érintettek helyében. Elég érdekes hatást váltott ki, amikor a terem túlsó feléről címzett egy mondatott nekem, az újságírónak, akivel az előadás előtt váltott néhány szót.
Ezek után pedig ki cserélt volna azokkal a nézőkkel, akiknek önmagukról kellett megosztaniuk gondolataikat, félelmeiket, emberi gyarlóságukat?! Bevallom férfiasan, nekem sem ment volna könnyen. Mégis ki olyan bátor, hogy felvállalja egy tömött lelátó szeme és füle hallatára mit és hol rontott el? Legtöbben ugyanis csak menekülünk és szépen elkényelmesedünk, ha párkapcsolatunk langyos vízzé válik.
Csernus Imre ugyanakkor felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy a szeretteink, szerelmeink elengedését meg kell élni, gyászolni és ezekból szükséges tanulnunk. Önismeret, önbizalom nélkül pedig egy ismétlődő folyamat részei leszünk, amelyet gyermekeink követendő példaként élhetnek meg. Ezért talán érdemes nem csak megszívlelni a szakember által elmondottakat, hanem változtatni. Önmagunk tisztelete nélkül ugyanis csak felnőttnek látszó emberek vagyunk.
Kemény munka, de megéri - ezzel a gondolattal bocsátott minket utunkra, két óra elteltével Csernus Imre és bizony az előadás előtt tapasztalt mosolyokból kevés maradt. Gondolataikba elmélyülten és kissé fáradtan indult a tömeg a ruhatár felé. Látszott, hogy tényleg keményen dolgozott a hallgatóság is az előadás alatt...
