Ismerős, ugye? „Légyszi, csábíts el!”” De legalább csinálj úgy!””Csak egy kicsit!” Meg még számtalan variációja van annak a férfiak által elképzelt szituációnak, amikor az „imádott nő”, akivel párkapcsolatban élnek ágyba csábítja őket. Persze, közben ők már teljesen akciókész állapotban vannak, tehát ez nem azt jelenti, hogy tényleg magára a csábításra lenne szükségük ahhoz, hogy megjöjjön a kedvük a szexhez, csak valahogy azt szeretnék, ha néha a nő tűnne kezdeményezőnek. Ha ő lenne az, akin látszik, érződik a vágy, aki „nem bír magával”. Ehhez elég lenne, ha a fürdőszobából kijőve a törölköző alól kivillanna popsijuk, vagy belecsókolnának a férfi nyakába, esetleg „olyan” dolgokat suttognának a fülébe. Persze, az igazi az lenne, ha hajlandóak lennének lassan, erotikusan levetkőzni a férfi előtt, közben mélyen a szemébe néznének, vagy olyan igazán erotikától túlfűtötten „rámásznának” a teremtés koronájára. Férfi szemmel ezek a vágyak nem tűnnek sem extrának, sem valami hú, de nagy dolognak, épp ezért nehezen fogadják el, hogy a nőknek ez sokszor nem megy. De miért is nem megy?
Nyilvánvalóan a nők szexualitáshoz való viszonya alapvetően más, mint a férfiaké. Nekik sokkal komplexebb az egész az elejétől a végéig. Sokkal több minden képes őket befolyásolni – sajnos általában negatív irányba. A csábítással kapcsolatban az alapvető gond, hogy nem érzik őszintének, emiatt olyan számukra, mintha szerepjátékra kényszerítenék őket. Mert persze, hogy „akarják” ők is, persze, hogy fel vannak izgulva már előtte ők is (ha nem is annyira, meg oly módon, mint a férfiak), dehogy most úgy csináljanak, mint „a kurvák a sztriptízbárban?” Ez nem az ő világuk.
Nem beszélve a szinte mindenkinél előforduló önbizalomhiányról. Egy nőnek sajnos nem az számít, mit gondol, érez vele kapcsolatban élete párja, hanem, hogy ő saját maga mit gondol magáról. Azaz, ha egy nő szerint X kilogramm felesleg van rajta, akkor a férfi mondhat akármit, a nő szégyenlős lesz, és nem hogy nem fog erotikusan levetkőzni, de a villanyokat is tuti leoltja, nehogy „meglássák”! Vagy ha nem rendelkeznek a magazinokban látható nagyságú és formájú mellekkel, akkor meg vannak róla győződve, hogy az övék nem is vonzó. Ha aztán a pasi ennek ellenére bizonygatja, hogy mennyire kívánja őket, akkor maximum azzal ütik el a dolgot, hogy „persze, mert szeretsz, ezért látsz olyannak, amilyen nem is vagyok”.
Holott a férfiak – amellett, hogy tényleg szeretik IS a párjukat – a testi vonzalomban csak akkor tudnak „elvakulni”, ha valami orbitálisan nagy szerelemről van szó éppen. Tehát, ők pontosan látják, hogy az a cici nem olyan, mint X modellé, vagy az ott a popsinál egy kis narancsbőr, vagy a feszes pocak, az máshogy néz ki, de ez nem azt jelenti, hogy amit a kívánt nő „nyújt”, arra ne gerjednének be. Tehát az ő szemszögükből teljesen érthetetlen a csábítás elutasítása éppúgy, mint a szégyenlősség.
Akkor most már csak az a kérdés, hogy létezik erre egyáltalán valamilyen megoldás? Véleményem szerint az első lépés – mint oly sok párkapcsolati problémában – a másik megértése. Erre nem elég törekedni, ezt „végre kell hajtani”. Miután felfogtuk, átéreztük a másik szempontjait, el kell azt is fogadnunk, hogy egy párkapcsolat talán az egyik legnagyobb kompromisszum terület az életben. Nincs olyan, hogy az egyik fél „enged”, aztán azzal meg van oldva a kérdés. Különösen, hogy legtöbbször az „engedő” fél minden kérdésben ugyanaz. Azaz, a férfiaknak nem szabad megsértődnie, ha bármilyen szexuális vágyát nem azonnal, esetleg nem ugyanúgy „teljesíti” partnere, de még csak ne is essen neki rosszul. El kell fogadniuk a női érveket, érzéseket. A hölgyeknek meg – bár nyílván ez sem könnyű – az lenne a „feladatuk”, hogy elhiggyék, amit szívük választottja velük kapcsolatban mond, érez, mutat, stb. Tehát próbáljanak meg túllépni a saját előítéleteiken, tanulják meg elfogadni a férfiúi vágyakat, és bármekkora mértékben is, de közelítsenek hozzá. A férfit ilyen téren pillanat alatt „le lehet kenyerezni”, egy apró gesztussal is a mennyekbe repülnek. Csábítani pedig izgalmas kell, hogy legyen, csábítottnak és csábítónak is egyaránt.
