Nagy Nándorról már hallhattatok, például  ALTEF 4 nevű formáció egyik oszlopos tagjaként, de találkozhattatok vele a legutóbbi Savaria Slam Poetry est versenyén is, ahol először történt meg az, hogy egy slam-szűz söpörte be az első helyet. Nándi egyébként jelenleg a Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium végzős tanulója, az érettségi után mérnöki pályára szeretne menni. 

Úgy tudom, hogy korábban egyáltalán nem slammeltél. Honnan jött az ötlet, hogy megpróbáld?

Igen, ez volt az első slamem, sőt, az első slam poetry estem is. A műfajjal egy barátom révén kerültem kapcsolatba, ő mutatott neten pár ütős előadást. Ezzel kábé egy időben a Savaria Slam Poetry-sek tartottak egy csoportos foglalkozást az osztályunknak az egyetemen. Közben megismerkedtem az SSP egyik állandó tagjával, aki Facebookon meghívott a decemberi estre. Megnéztem az eseménynél a témát, – ami ez esetben a „Nemek” volt – úgy éreztem van benne fantázia. Leültem és nagyjából 5 órán keresztül írtam a szöveget.

Nagy Nándor: Eszmefuttatás a nemek közti egyenlőség-ideál életképességéről

Nemek

Nem ekloga szintű gondolatfejtés következik,
ezt talán jobb, ha az elején leszögeznem.
Minden az én szubjektív, néha sántító véleményem,
Itt-ott egy-egy rímmel, hogy kicsit mutatósabb legyen.

Nemek

Csak úgy záporoznak, ha felteszem a kérdést:
Van női egyenjogúság?
Nincs, és nem csak itt nincs.
Nincs a múltban, a jelenben és a jövőben sem.
Megbukik a dolog már gondolati szinten.
Az egész egy jeti.
Mindenki hallott már róla, csakhogy senki sem látta.
Képtelenek vagyunk rá, mert evolúcióbarátunk ezt a dolgot csúnyán elkártyázta.

Nemek

Nem ekvivalens a nő és a férfi.
Most mondjam azt, hogy de, mert 21. században élő kultúr ember vagyok,
akinek kötelessége a nemekre egyformán tekinteni?
Egyenlően, de nem egyformán gondolok,
Ugye ezt nem is várja el senki most, mikor dúlnak a hormonok?

A römiben a Király egyenlő a Dámával, de azért közel sem ugyan az.
Nem is egyformán gondolsz rájuk, mikor az 51 lepakolásánál a harmadik Dámád helyett ’’csak’’ egy Királyt kapsz.

Nemek

Nem ekkora a baj, talán csak képzelem,
De most nagyon úgy tűnik, hogy az ember egyszerűen képtelen.
Nincs képe arról, mi az, hogy egyenlően élni.
Hiszen szembe megy mindazzal, ami egész eddigi fejlődésünk képezi.

Az emancipáció utópia.
Jó lenne, de ha megcsinálnád, csak nőne az entrópia.
Arra gondolok, hogy egy kvázi tökéletesnek tűnő dolgot
az emberi tökéletlenség egyszerűen kidob.
Nem tudsz olyan rendszert létrehozni, ami a biológiával szembe megy.
Tudod, az első Mátrix tökéletes volt; az emberi természet ölte meg.

Nemek

Nem eklatáns az okfejtésem,
Nem vagyok szociológus, csupán az okát kerestem:
Miért alkalmatlan az ember olyan egyszerű dolgokra, mint az egyenlőség..?

Mindenki máshogy nyúlt a témához. Te miért erről a végéről fogtad meg?

Bár azt mondják, hogy létezik a női egyenjogúság és az emancipáció, én ezt mégis inkább egy ideának gondolom, ami nagyon nehezen valósulhatna meg. Nem vagyok az ellen, hogy így legyen, sőt. A kérdés csak az, hogy az emberi természet mennyire engedi.

A megoldáson gondolkodtál már?

Még nem, de azon sokkal inkább, hogy miért alakulhatott ez így, miért nem történik ebben áttörés. Elvégre, ha a társadalmat nézzük, akkor a pasik vannak jobb pozícióban, ami ellen a nők egy része harcol is rendesen. Ez egy elfogadott helyzet, csakhogy, aki a jobb létben van, az nem akarja azt, hogy egyenlőség alakuljon ki a másik féllel szemben. Például, miért akarnák a nemesek, hogy a jobbágyfelszabadítás megtörténjen, ha az érdekeik ezzel ellentétesek?

Mi inspirált?

Ez a gondolat már valahol megérett bennem, így gyakorlatilag csak le kellett írni azt, amire már kvázi kilyukadtam. Az viszont tény, hogy nagy hatással voltak rám Charles Darwin kutatásai.

Milyen témák fognak meg, miről szeretsz írni?

Olyan témákról írok, amikről őszintén tudok, egyébként nem lenne értelme. Nem fogok világmegváltó verset papírra vetni, mert ez egy 18 éves fiú szájából nem hangzik túl hitelesen. Inkább azok a dolgok fognak meg, amik közvetlenül vagy közvetve érintenek. Még nagyon fiatal vagyok, így a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb téma a szerelem, a fájdalom és az útkeresés.

Mit gondolsz a slamről, mint műfajról?

Elsősorban azért jó, mert nem szükséges hozzá – elvileg - semmilyen előképzettség. Csak az számít, hogy az ember mit gondol. Ráadásul, széles rétegnek kínál önkifejezési és szórakozási lehetőséget. Például, ha egy tizenéves srác ír egy verset arról, hogy milyen rossz dolog történt vele, már azzal sokkal többet tett saját magáért, mintha leitta volna magát vagy órákig görgette volna a Facebook hírfolyamot.

Milyen érzés volt színpadra állni egy számodra teljesen ismeretlen közönség előtt?

Már általános sulis korom óta fellépek több-kevesebb ember előtt, ezért nem volt parás. Persze azt sem mondom, hogy maximálisan komfortosan éreztem magam, mivel mégiscsak egy idegen közegbe kerültem. Másrészt úgy mentem az estre, hogy nem igazán volt tétje a dolognak. Ezért próbáltam meg a versenyt is.

A zenei projekted révén már sok fellépésen túl vagy. Sokan az alkohollal próbálják legyőzni a lámpalázat. Szerinted ez valóban segíthet?

Én az ivást mindenképp törölném a listáról. Láttam részeg embereket színpadon zenélni, és nekem ez a helyzet egyáltalán nem volt szimpatikus. Szerintem ez inkább levon az előadás értkéből, mint hozzátesz.