Nem volt kérdés, hogy a zeneirodalom legtöbbször lemezre vett műve – Carl Orff: Carmina Burana-ja – iránt óriási lesz az érdeklődés Szombathelyen is. A fülbemászó, jellegzetes dallamokat még a komolyzenét egyébként annyira nem kedvelők is ismerik. Monumentális darabról van szó, hiszen nem csak a szimfonikus zenekar vesz részt benne teljes létszámban, hanem – nálunk – a Nemzeti Énekkar, nyolcvan fővel, a Paragvári Utcai Általános Iskola Kórusa, hetvenöt csodálatos hangú tanulóval, valamint három szólista is szükségeltetik az előadásához. A hangverseny a teljesen megtelt Agora Művelődési és Sportházban vastapssal zárult, ami jelezte, nem csak igény van az ilyen magas színvonalú előadásokra Szombathelyen, de az „értékeléssel”, azaz a tapssal sincs semmi gond.

A hangverseny első felében Paul Hindemith, német zeneszerző ritkán hallható Szimfonikus metamorfózisok egy Weber témára című opuszát hallhatta a nagyérdemű, amit Madaras Gergely, a szimfonikus zenekar vezető karmestere vezetett be. Mint a koncert elején a közönséghez forduló karmester elmondta, habár gyönyörű lett a megújult Sportház és akusztikailag is sokkal jobb, mint korábban, egy ekkora mű, mint a Carmina Burana előadása nem kis feladatot ró az előadókon kívül a kiszolgáló személyzetre is. A megfelelő hangzás kialakításához még a főpróbán is át kellett rendezni a színpadot.

Megérte, az biztos, mert már látványában is lenyűgöző volt a Carmina Burana a közel 250 előadóval, akik teljesen betöltötték nem csak a színpadot, de a „küzdőteret” is. A Király Katalin által vezetett gyerekkórus tökéletesen, fegyelmezetten és gyönyörűen oldotta meg a mű nem kis felkészültséget és koncentrációt követelő szólamát, öröm volt hallgatni a gyerekeket. A Kertesi Ingrid által énekelt rövid, ám annál nehezebb szoprán szóló az est egyik csúcspontja volt, a művésznő kristálytiszta, csillogó koloratúrája lenyűgöző muzikalitással párosult.

Kertesi Ingrid

Madaras Gergelyen látszott, hogy teljes koncentráltsággal próbálja összetartani a fizikálisan is rendkívül nagy területen elhelyezkedő zenekart, kórusokat és szólistákat. Mint azt a szimfonikus zenekar művészeitől megszokhattuk, ebben maximálisan partnernek bizonyultak. Összességében egy nagyszerű, magas színvonalú koncertet hallhattunk, közben az az érzése támadt az embernek, hogy jó szombathelyinek lenni ilyenkor, jó, hogy ilyen produkciókért nem kell mondjuk Bécsbe, vagy Budapestre utaznunk.