1965. április 22. reggelére nem szívesen emlékeznek a szombathelyiek. A Gyöngyös-, a Perint- és az Arany-patak azon a napon kiöntöttek, ezzel hatalmas károkat okozva a városnak. A korábban megindult esőzések megtelítették a patakok vizét, és ennek nagy része a helyiekre zúdult. A megye folyói és patakjai szinte egy időben tetőztek azon a napon.

Ugyan rideg adatokkal mérni lehetett, hány ház dőlt össze, mennyi hidat mosott el a víz, hány embernek kellett elhagynia az otthonát, a pusztítás érzelmi értéke azonban felbecsülhetetlen volt. Korábban Vas megyében ilyen mértékű árvíz még nem volt és ezután sem fordult elő hasonló.

A mentési munkák már a reggeli órákban megkezdődtek, nem csak a lakosság nyújtott segítséget benne, hanem a katonaság is. Mindenkit időben riasztottak a helyzet kapcsán, a kilakoltatott emberek biztonságos helyre szállításához iskolákat és művelődési otthonokat is megnyitottak, ha arra volt szükség. A vasúti közlekedést az árvíz miatt szünteteltetni kellett.

A helyi lapok akkoriban példás helytállást emlegettek Szombathely cselekvése kapcsán. Délre már apadni kezdett a víz, pedig órákkal korábban már a piactér felé tört magának utat. A város bizonyos pontjain szinte egybefüggő takarónak látszott az áradat.

170 személyt kellett elköltöztetni az árvíz miatt, ezen felül sokkal többen voltak még, akik önként elhagyták az otthonukat, és rokonaiknál kerestek menedéket. Az áradat nagy kárt okozott még az iparban is: a Cipőgyárban az áramot le kellett kapcsolni, mert félő volt, hogy egy vezetékeket tartó oszlop ledől.

Három nappal később, április 25-én már szinte teljesen visszahúzódott az ár, ám sok ház pincéjében magasan állt még a víz. Aznap már megkezdődtek a helyreállító munkálatok. Több gyár dolgozói is segédkeztek a lakosság mentésében, szállításában. A házakat, udvarokat és pincéket, amelyeket elért az árvíz, lefertőtlenítették, hiszen a közcsatorna tartalmát magával vitte a víz. Április 27-én már a vasúti forgalom is újra megindult. A keletkezett károk helyreállítása fokozatosan megkezdődött.

Köszönjük a Berzsenyi Dániel Könyvtár munkatársainak a segítséget!