„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” – így szól a vasárnapi népszavazás kérdése.
Képviselő Úr! Miről dönt a vasárnapi népszavazás?
A kérdés valójában nem az, hogy jöjjenek-e migránsok, hanem az, hogy ennek eldöntését átadja-e a magyar választópolgár a választott magyar országgyűlés kezéből az Európai Unió bizottsága és hatóságai kezébe. A magyar szuverenitás, a magyar önrendelkezés a tétje és az értelme ennek a kérdésnek.
A népszavazást kezdeményező kormány úgy gondolja, hogy ezt a jogot nem adhatjuk át senki másnak. Azt, hogy kikkel éljünk együtt a jövőben, ebben az országban, azt mi magunk döntjük el a választott képviselőink útján, legyen az önkormányzat vagy országgyűlés. Az EU szerveit nem a magyar választópolgárok választották meg, éppen ezért a választott testületeink hatáskörét, a magyar nép szuverén döntésének lehetőségét kell most megvédelmezni.
Miért nemzeti ügy a népszavazás?
Mert nincs fontosabb kérdés annál, mint, hogy kié lesz az a föld, amelyet 895-ben a magyarok Árpád vezetésével elfoglaltak. Az itt talált nagyon sok népet a magyarok magukba olvasztották, a nagyon sok népelemet befogadták az évszázadok során. Noha ez nem volt mindig sikeres, de Szent István szavaival élve, az egynyelvű és egy szokású ország mindig gyenge és esendő, tehát a magyar mindig befogadó nép volt, hiszen, akik tisztességesen kopogtattak az ajtón, - és azt mondták, hogy elfogadva az itt élők szokásait, törvényeit akarunk itt élni, még véletlenül sem akarunk robbantani, gyilkolni, az asszonyokat megerőszakolni – azokat mindig befogadtuk.
Itt most olyan, pártügyektől független, messze a pártérdekek felett álló kérdésről van szó, ami persze összefügg a demográfiával is. Tudjuk, hogy az európai országokban, így hazánkban is sajnos csak 1,3-1,4 az egy családra jutó átlagos gyermekszám, tehát önmagunkat sem tudjuk reprodukálni. Azt is tudjuk, hogy az ideérkező migránsok termékenységi rátája sokkal magasabb a miénknél. Tehát, aki a migránsok befogadása mellett dönt, az azt fogadja el, hogy 1-2-3-4 nemzedék múlva a nép arculata teljesen megváltozik, a bőrszín, a vallási hovatartozás, a kultúra, az identitás átalakul. Ez persze lehet rossz, lehet jó, mindenesetre dönteni kell róla. Nekünk vasárnap arról kell határozni, hogy belátható időn belül, még unokáink életében, a magyarság mellett egyre növekvő számban, muzulmán vallású, afrikai, ázsiai, közel-keleti származású emberek tömege lepje el az országunkat vagy ne. Ez tehát az a nemzeti ügy, amelyről döntést kell hozni. Nekem az a meggyőződésem, hogy családjaink megerősítésével és a gyerekszám növelésével kell ezeket a problémákat megoldani, ha mindenáron vérfrissítésre, emberutánpótlásra van szükségünk, akkor nekünk ott vannak a kárpátaljai magyarok, a határainkon kívül élő magyarság. Tehát nekünk van miből merítenünk.
Ugyanakkor Németország elszámította magát, elkövetett egy nagy hibát. Angela Merkel kancellár, aki tavaly meginvitálta a migránsokat, az illegális népvándorlás résztvevőit, ma már visszaforgatná az idő kerekét. De nem lehet visszaforgatni az idő kerekét. Németország behívta a migránsokat, akiktől azt várták, hogy megoldják a német társadalom munkaerő-piaci és demográfiai problémáit.
Úgy gondolom, hogy csalatkoztak a németek, a megkérdezett 30 legnagyobb német cég mindössze 63 migránst alkalmazott, állított munkába az elmúlt 1 év alatt, közülük 50-et a német posta, a levelek válogatására. Ennek az a magyarázata, hogy sem nyelvtudásuk, sem szakképzettségük nincs a migránsoknak.
Teljesen érthetetlen, hogy miért nem azt a 22 millió európai munkanélkülit szólították meg a németek, akik munkát, boldogulást keresnek. Különösen kirívó a helyzet a dél-európai országokban, Portugáliában, Spanyolországban, Görögországban és Olaszországban, ahol a pályakezdő 25 év alattiak 50%-a munkanélküli. Miért nem az európai, keresztény identitású fiatalokat hívta meg Németország, ha munkaerőre vágyott? Már látják az óriási hibát, de az idő kerekét már nem lehet visszaforgatni.
A nyáron jártam Berlinben, ahol több illetékes is elmondta, hogy 2 éven belül a migránsok 10%-át, 10 éven belül az 50%-át, 15 éven belül pedig a 75%-át munkába állítják, igen ám, de mi lesz a fennmaradó 25%-kal? Akiket nem tudnak integrálni a német társadalomba, nekik jár a kötelező kényszerbetelepítés. A munkaerő-piacon abszolút használhatatlan embereket küldenék a többi között Magyarországra. Ezért azt kérem mindenkitől, hogy jöjjön szavazni, mert bizony nem babra megy a játék.
Mi a cél, mit érhetünk el az érvényes népszavazással?
Az EU döntéshozatali mechanizmusa nem biztosít vétójogot hazánk számára. A lisszaboni szerződés bizonyos súlyozott szavazati arány szerint, az országok méreteihez igazodva biztosít beleszólást az EU közös ügyeibe. Láttuk, hogy bizonyos félrevezetés is történt az EU szervei részéről, szembementek ugyanis bizonyos kormányfői döntésekkel, a tanács döntését megkontrázta a bizottság, alacsonyabb szinten keresztülerőszakolták a migránsok kötelező szétosztását.
Ezt tovább súlyosbították az elmúlt hónapokban. A családegyesítés során, amikor a kötelező kvótáról döntöttek, akkor az egyenes ágbeli rokonok szabad családegyesítés címén történő Európába jövetelét határozták meg, de legutóbb ezt már kiterjesztették az oldalági rokonokra is. Tehát már nemcsak a gyerek, a szülő, a nagyszülő, de a testvérek is jöhetnek. Egyvalaki bejön, aztán az egész népes család jöhet utánuk. Ez pedig beláthatatlan erejű népvándorlást indukál.
A kötelező kvóta állandó elosztási mechanizmus. Félrevezet, aki azt mondja, hogy egy-két ezer emberről van szó. A döntés meghozatalakor, a képlet alapján valóban ennyi ember esett volna hazánkra, ám ez a kvóta azt jelenti, hogy a mindenkor beérkező migránsokat kötelező jelleggel – ha akarják, ha nem – kell szétosztani ezután is. Ha ezt mi nem fogadjuk el, akkor minden egyes emberre 76 millió forintnak megfelelő büntetést kell fizetni. Több 10 millió ember áll útra készen Európa felé, mert jobban szeretnének élni az európai adófizető emberek adó euro centjeiből.
A kötelező kvóta elfogadása esetén egy Szeged városnyi migráns, mértékadóan tehát kb. 100 ezer ember megjelenésére, 1-2 éven belüli betelepítésére lehet számítani a magyar településeken. De ők nem Szegedre, nem táborba mennek majd, ha nem szét lesznek osztva a magyar települések között. Mindenki úgy számoljon, hogy megváltozhat az utca képe, ha a kötelező betelepítés megvalósul. Más lesz az élet, más lesz a világ, megváltozhat a környezetünk, a szomszédság, a kultúránk, ez tehát a tét.
A legerősebb eszközzel, a nép hangjával, a nép döntésével kell felülírnunk az akaratunk ellenére meghozott brüsszeli döntést. Érvényes és eredményes szavazás esetén azt tudja mondani a magyar kormány és országgyűlés, hogy a magyar nép igen nagyszámú részvételével és a még nagyobb arányú NEM szavazatával elutasította a törvényes, alkotmányos népszavazáson a migránsok betelepítését. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor sokkal gyengébb lesz a pozíciónk, akkor azt mondhatják a brüsszeli bürokraták, hogy ,,mit akartok, hiszen a magyar népnek nincs kifogása az ellen, hogy akár 100 ezer migránst Magyarországra küldjenek, lehet készíteni a helyet a migránsoknak.” Ezt egy józan gondolkodású magyar ember sem akarhatja.
Volt-e olyan választópolgár, akit személyesen győzött meg?
A piacon, a Fő téren, de telefonon is igyekszem a polgárokat arra kérni, hogy menjenek el szavazni a történelmi súlyú voksolásra, ezért rengeteg találkozóm volt. Nagyszerű emberekkel, Puskás Tivadarral, Pars Krisztiánnal kampányolhattam együtt. Nagyon sok szeretetet, támogató véleményt kaptunk, szinte nem is volt más nézet. A szombathelyiek szinte egy emberként utasítják el a kötelező betelepítést.
Nagyon sajnálom a baloldali politikustársaimat, akik rettenetes kínban keresik a megfelelő kifejezéseket arra, hogyan is kellene viszonyulni ehhez a kérdéshez. Legutóbb az MSZP frakcióvezetőjének olvastam a nyilatkozatát, aki azt mondta, hogy tulajdonképpen ő is nemmel szavazna, ha elmenne, de nem megy el, mert ez nem egy fontos kérdés. Mi a fontos, ha nem ez – kérdezem én.
Talán csak a 2004-es kettős állampolgárságról szóló kérdés volt hasonló horderejű. Akkor a nemzet szimbolikus újraegyesítését próbáltuk meg, akkor győztek ugyan az igenek, de a részvétel nem volt elégséges és sajnálatosan a nemek aránya is magas volt, de a 2004-2010 közötti időszakban már úgy fordult a közvélemény, hogy az új országgyűlés és az új kormány 2010-es felállásakor, már az első törvény megalkotásakor a határon túli magyarok állampolgárságának magadását az emberek 65%-a támogatta. Azóta már látjuk a törvény áldásos hatását, a határon túli magyarok és az anyaországiak kapcsolatának elmélyülését, intenzívvé válását.
A baloldaliak akkor is riogattak bennünket, hogy a határon túliak majd jól elveszik a nyugdíjunkat, a kórházi ágyainkat és a munkánkat, semmi ilyesmi nem történt, de jól emlékszünk, amikor Gyurcsányék azt mondták, hogy a magyarok szavazzanak nemmel a többi magyar befogadására, állampolgárságára.
És most, amikor jönnek a migránsok, közöttük beazonosított terroristák, akkor Gyurcsány Ferenc befogadta őket a saját házába és azóta is bőszen arra agitál, hogy fogadjuk el a kvótát, mert profitálhatunk a kitűnő szakemberekből. A magyarok nem, a migránsok viszont kellenének?!
A kampány során egy választópolgár azt kérdezte tőlem, hogy miért mondja a baloldal, hogy maradjunk távol a szavazástól. Azt válaszoltam neki, hogy azért, mert azt nem meri mondani, hogy szavazzunk igennel, hiszen ez már a józan észnek is ellent mondana.
Miért vesz részt a szavazáson?
Az 1989-es 4 igenes népszavazás óta mindig, valamennyi népszavazáson, parlamenti és önkormányzati szavazáson részt vettem, leadtam szavazatomat, éltem állampolgári jogommal, így vasárnap is természetesen ott leszek. Úgy gondolom, hogy a közügyekben részt venni, felelősséget vállalni a ma élő és még meg sem született nemzedékért, erkölcsi kötelesség. Azt érzem, hogy véleményt kell mondani, ha megkérdeznek. Vasárnap a szombathelyi Skanzenben szavazok, most pedig mindenkit arra buzdítok, hogy menjen el voksolni és szavazzon nemmel.
