A polgárháború legnagyobb sérültjei mindenképpen a kicsik, számukra elvesztek a csodálatos gyermekévek. A szír harcok öt éve tartanak, a 23 milliós lakosság fele már elhagyta az országot. Az UNICEF értesülése szerint sűrűn előfordul, hogy a hiányzó munkaerőt 5 (!) éves gyerekekkel pótolják, 15 évesen pedig már katonának állítják őket.

Azok a gyerekek is sérülnek lelkileg, akik a menekülést választják. Az út hosszú, és rengeteg viszontagsággal jár, olykor egyedül vágnak neki. Emellett az is előfordulhat, hogy csonka családban érnek a befogadóhelyre.

A statisztikák szerint a háború kezdete óta 16 és fél ezer kiskorú vágott neki a hosszú útnak szülők és kísérők nélkül. A kamaszkorú fiúk közül sokan elveszítették már a családjukat, vagy éppen a szülők intéseire indultak el a szebb jövő reményében. Az út rendkívül megterheli őket, félve, reménytelenül érkeznek az európai országokba. Számos veszély leselkedik rájuk, gyakran keverednek alvilági társaságokba, és könnyen válhatnak például emberkereskedők áldozatává.

A gyermekek szerint a háború előtt nagyon jó életük volt. A kisfilmben egy 12 éves kislány azt is elmeséli, hogy több barátját és az egyik lábát is elveszítette egy bombázás miatt. Már világítás sincs a házukban, ezért hajnalban kel fel, hogy meg tudja írni a házi feladatát. Nagyon nehezen jut el az iskolába is, csak mankóval és bicegve tud járni. Saja még azon “szerencsések” közé tartozik, akiknek vannak szép emlékeik is kiskorukból, a nála fiatalabbak közül sokan már beleszülettek a háborúba vagy a menekülésbe.

Az UNICEF új tanulmánya szerint az ország gyereknépességének a 80 százaléka érintett a háborúban. Hétmillió fiatal tartós szegénységben él többnyire lebombázott területeken. Sokan napokra és hetekre elzárt helyeken vannak az élelemtől és a folyadéktól. Számos súlyos betegség fenyegeti őket, a kórházak pedig megsemmisültek. Az iskolák nagy része is használhatatlan, csak a segélyszervezetek próbálkoznak némi életet lehelni az oktatásba.