Kóbor Ágnes remek kisfilmet készített a Holdról, ami bármelyik bestiális horrorfilmbe beférne, mint két mészárlás közti békés átkötő jelenet. Hogy miért? Egyrészt az állandó kameramozgás miatt hiába a békés látvány, valami feszültség érződik, ehhez a hangulathoz pedig társul a zeneválasztás. Aztán jönnek a felhők és kitakarják kísérő bolygónk, snitt és máris jöhetne a következő jelenet. Egyszerűen zseniális az egész.