Kíváncsian vártam, mit lehet megint kihozni Tót Ede klasszikus népszínművéből, aztán mikor az előadás kezdete előtt mondták, hogy három felvonásos és 225 perc, már sejthető volt, hogy a vágott verzió helyett a bővített változatot kapjuk. Mohácsi Istvánnak és Mohácsi Jánosnak mindig is volt mondanivalója, és most sem fogták vissza magukat, a tartalom tekintetében sem. Nincs ezzel semmi baj, főleg akkor, ha ilyen profi előadást élvezhetünk. A helyieknek lehet összehasonlítási alapja, hiszen tavaly a Kőszegi Várszínházban éppen Znamenák István rendezett falu rosszát, bár alapvetően teljesen más mindkettő darab.

Onnantól, hogy felgördült a függöny A falu rossza hihetetlen könnyedséggel szippantott be, hipp-hopp, egy csapásra nagy és zenés-táncos tömegjelenet vonta magára a figyelmet, ahol a tipikus falu minden tipikus alakja ott van: az iszákos, a földmívelő, a zenész, a menyecske, a gazdaember, a szolgalegény, a bakter, a kocsmáros, a kocsmárosné, a csendbiztos és a szőlőpásztor. A környezet is falusi: minden második szereplő kezében pálinkásüveg, a maradékéban feleses pohár, az urakon macsós csizmák, a hölgyeken pörgős szoknyák, a háttérben a Makk Hetes ivóhely látszik és a falu leggazdagabb urának, Feledi Gáspárnak a háza. Khell Zsolt díszlettervezővel szeret együtt dolgozni a Mohácsi testvérpár és meg is értjük, miért. Könnyű belefeledkezni a környezetbe, amit megsegít a szinte folytonos élő zene. Közben ahogy megyünk előre a történetben előkerül az éléskamrából a hagyma, a sonka, na meg egy demizson kadarka és máris korog a gyomrunk.

A történetet a szerelem, az álmodozás és Göndör Sándor mozgatja. Mert éppen eljegyzéshez készülődik a falu, Feledi Gáspár örökbe fogadott lánya, Bátki Tercsi hozzámenne Gáspár vér szerinti fiához, Lajoshoz. De kiderül, hogy Tercsi mégsem annyira ártatlan, mint amilyennek gondoltuk, korábban komoly érzelmeket táplált a rosszhírű Göndör Sándor iránt. A falu rossza pedig még mindig odavan Tercsiért, Sándorért ellenben Tercsi testvére, Boriska táplál érzelmeket. Aztán itt van Finum Rózsi, a kétes erkölcsű nő, aki méretes gereblyéjét a vállán cipelve akar beilleszkedni a faluba, ő meg éppen Gáspárt akarja. A szerelmi vívódások annyira elterelik a falu figyelmét, hogy egy kis csapat a közösség összes beszedett adójának lenyúlásán fáradozik, több-kevesebb sikerrel.

Ez A falu rossza nem az, aminek elsőre gondoltuk, de az biztos, hogy kicsit sem átlagos. Itt szinte minden megtörténhet még az is, hogy egy égő (csipke)bokor vízzel való eloltása után megjelenik maga az Úr, akinek a haját azért több hajszárítóval szárítják meg, nehogy megfázzon szegény. Nagyon látványos és nagyon groteszk minden, közben szétszakad a néző a nevetéstől, annyi utalás van a mai magyar politikára vagy a társadalomra. Mohácsiék rengeteg kérdést tesznek fel a nézőnek, amire nem mindig adnak választ.

A jól érthetőséget a jó színészi játék segíti. Alapkedvenc Sodró Eliza, akinek Tercsijét nem lehet nem szeretni. De nagyon jól működik a színpadon a tavaly Szombathelyen debütált Bányai Kelemen Barna is, aki megint Bánfalvi Eszterrel osztottak párba. Viszik magukkal a nézőt, nem tudtuk levenni róluk a szemünket, annyira adják a karaktereket. Hatásos volt Göndörként Kenderes Csaba is, és jól adta a szerencsétlen leánykát Edvi Henrietta. Imádtuk Bajomi Nagy Györgyöt Gonosz Pistaként, és vele együtt a bűnöző csapatot: Endrődy Krisztiánt és Szerémi Zoltánt, na és Nagy Cilit, aki egyszer-egyszer szólt, de akkor akkorát, hogy a fal adta a másikat. Mindenki kellett bele, mert mindenki része a falunak: Kálmánchelyi Zoltán is, aki kántortanítóként végig a pohár fenekére nézett.

Szóval velős, de kacifántos darab lett ez A falu rossza, markáns, ahogy Mohácsiéktól vártuk és ütős, ahogy az évad utolsó darabjától.

Mohácsi István-Mohácsi János: A falu rossza

(Két szünettel - 225 perc)- Tóth Ede után és helyett írták a Mohácsi-testvérek -népszínmű három zenés részben

Szereplők:
Feledi Gáspár, gazdag falusi földmívelő/Bányai Kelemen Barna
Boriska, lánya/Edvi Henrietta e.h.
Lajos, fia/Matusek Attila e. h. 
Bátki Tercsi, árva, Feledi gyámsága alatt/Sodró Eliza
Göndör Sándor, szolgalegény/Kenderes Csaba e.h. 
Finum Rózsi, mondhatni menyecske/Bánfalvi Eszter
Csapó, gazdaember/Szabó Róbert Endre
Csapóné/Fekete Linda
Sulyokné, módos asszony/Nagy Cili 
Tarisznyásné, módos asszony/Németh Judit
Csendbiztos/Horváth Ákos
Tisztelendő, olykor patikus/Mertz Tibor
Kónya, kántortanító/Kálmánchelyi Zoltán
Gonosz Pista, bakter/Bajomi Nagy György
Gonoszné/Vlahovics Edit
Cserebogár Jóska, szőlőpásztor/Szerémi Zoltán
A „makkhetes” korcsmáros/Trokán Péter
Sári, a „makkhetes” korcsmáros neje/Alberti Zsófi
Jóska, béres/Endrődy Krisztián
Az Úr, a seregeknek Ura/Trokán Péter
Savanyú Jóska/Móri Csaba
Czintosné/Papp-Ionescu Dóra

továbbá: népek mindkét nemből, vendégek, cigányok, betyárok, hadseregek és az Istentől elrugaszkodott zenekar

Zenekar:
Hegedű: Schreiner Jenő/Horváth Dániel
Klarinét, basszus klarinét: Hotzi Péter/Avas Bendegúz
Harmonika: Peltzer Géza/Császár János
Nagybőgő: Kovács Attila/Kiss Krisztián
Cimbalom: Horváth Ferenc

Dramaturg: Mohácsi István
Zene: Kovács Márton
Díszlettervező: Khell Zsolt
Jelmeztervező: Remete Kriszta
Jelmeztervező asszisztens: Varga Alexandra
Koreográfus: Tóth Richárd
Korrepetítor: Falusi Anikó 
Világítás: Kiss Zoltán
Kellékes: Jenei Ági, Pados Bernát
Súgó: Balogh Lívia
Ügyelő: Győrváry Eszter
Rendezőasszisztens: Kovács Nóra, Móri Csaba
Rendező: Mohácsi János