Nem egyszerű az újságíró élete. Főleg akkor, ha több humoristával szeretne egyszerre interjút készíteni. Olyan érzése van az embernek, amikor egy eleven gyereksereget kell mozdulatlanságra és némaságra kötelezni. A meglepetést csak fokozta, hogy a Dumaszínház három férfiúja – Beliczai Balázs, Felméri Péter és Kőhalmi Zoltán - mellé egy hölgyet, Ráskó Esztert is kaptam ajándékba. Ilyenkor pedig teljesen megőrül az osztály, míg az osztályfőnök – jelen esetben az újságíró – csak kapkodja a fejét.
Már a beszélgetés első percében a kacagásé volt a főszerep, mert Beliczai Balázs magához ragadta a kezdeményezést, mielőtt megkaphatta volna az első kérdést.
Beliczai Balázs
Beliczai Balázs: Igen, én voltam az osztály bohóca. Mindig humorista akartam lenni, és gyerekkoromban is állandóan vicceltem. Legalábbis a szüleim ezt mondták.
Felméri Péter: Szerintem ez nem igaz.
Egy ilyen frenetikus felvezetés után mivel is indíthatnánk a beszélgetést? Talán azzal, hogy Donald Trump üzletemberből lett amerikai elnök. Bennetek nincs ilyen ambíció?
Kőhalmi Zoltán: Úgy vélem, hogy a legjobb választás Balázs lenne. Én legalábbis Őt ajánlom, mert a Dumaszínház fekete dobozának tartjuk. Ő az egyébként, aki nem fogyaszt alkoholt sem.
B.B.: Elhatárolódok ettől a kijelentéstől. Én csak a színpadon foglalkozom közélettel, azon kívül soha. Kiegészítve annyival, hogy bizony jobban emlékszem a múltra, mint sokan mások.
Ráskó Eszter
A pici országunkat járjátok keresztbe-hosszába. Mit jelent nektek Szombathely?
B.B.: Egyike azon városoknak, ahol mindig szívesen fogadnak minket. Rengetegszer megfordultunk itt, ráadásul külön helyet őrzök magamban, amely csak. Szőke Andrással itt csináltunk egy dupla előadást, mindezt úgy, hogy akkor még tévéműsorunk sem volt. A főváros után a vasi megyeszékhely volt az első, ahol ismétlést követelt a közönség tőlünk. A szakmán kívül pedig megállapíthatjuk, hogy csodálatos város, ami 240 kilométerre van tőlünk, igazi fejlett nyugat.
F.P.: Mondjuk nekem Miskolc is az…
K.Z.: Kifejezetten azért maradt meg a város az emlékezetemben, mert igazi kuriózum helyen szálltunk meg, amit egymás között csak Tarantino-motelnek neveztünk el. Emellett igazi rémület volt úrrá rajtunk, amikor a régi útvonalon kellett lejönnünk egy ködös, nyirkos, téli időben. Kalandtúra volt a javából. Szerencsére az új gyorsforgalmi szakaszon sokkal gyorsabban ideértünk.
F.P.: Hasonlóan Balázshoz, kellemes emlékek törnek fel bennem is. Nekem a szombathelyi fellépés volt az első vidéki előadásom. Csenki és Badár társaként mi is dupláztunk 2008 tavaszán. Egyébként Badár Sándor akkora sztár volt, hogy azt elmondani sem lehet. Eszter, Te is mondjál végre valamit.
Ráskó Eszter: Nagyon szép helyen léphettünk fel, igaz a városból sokat nem láttam. Talán majd legközelebb.
Kőhalmi Zoltán
Hosszú évek óta töretlen a sikeretek. Mit gondoltok az okáról, miért van így?
B.B.: Ha a komoly válaszra vagy kíváncsi, akkor azt mondom, hogy nevetésre mindig szükség van. Komolytalanul pedig nem tudok nyilatkozni.
K.Z.: Igyekszünk megfelelni, megújulni, fejlődni, ahogy ezt el is várják tőlünk. Ez nem igazán vicces felelet, ugye? Attól még igaz. Rengeteget dolgozunk és mélázunk azon, hogy vajon jól írtuk-e meg az adott poént, megtisztel-e bennünk figyelmével a közönség? Régen is azt mondták, hogy a népnek cirkusz és kenyér kell. Ez nekik cirkusz, nekünk kenyér…
Védjegyünkké vált, de Ti igaznak érzitek azt a megállapítást, hogy sírva vígad a magyar?
F.P.: Egyáltalán nem értek egyet ezzel a kijelentéssel.
B.B.: Csak akkor igaz, ha patakzik a nevetéstől a szeme.
K.Z.: Szerintem fontos, hogy kilépjenek az emberek a megszokott taposómalomból. Ugyanis erre a néhány órára mindenki elfelejti a gondját, bánatát. Ez igaz a közönségre és talán az előadókra is.
Felméri Péter
Milyen megvalósítandó tervetek van az idei évre?
K.Z.: Egy önálló estem lesz októberben. Próbálgatom a poénokat, amelyek még nem íródtak meg. Igazából ez egy hosszú lejáratú terv, amin dolgozom. Nagy és nemes feladat, ezért figyelnem kell magamra, hogy időre elkészüljek vele.
F.P.: Ugyanabban a cipőben járok, mint Zoli. Annyi különbséggel, hogy nekem februárban. A Majmok királya lesz a címe, legalább erre már nincs gondom. Poénok meg állítólag lesznek.
B.B.: A szakmai kihívásokon túl egy komoly és megvalósítandó tervem van. Mindenképpen életben tartom a gyermekem, aki már 8 hónapos. Az elkövetkezendő hónapokban is tovább szeretnénk vinni és a kedves feleségemmel azon logisztikázunk, hogyan oldható ez meg. Épp ezért szakmai fejlesztésekben is gondolkodnom kell, hogy fel tudjuk nevelni. Ez az igazi kihívás, nem?!
