Böjte Csaba ferences rendi szerzetes szerint aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé. Bevalljuk: amikor november elején elindítottuk jótékonysági akciónkat, mi sem gondoltuk, hogy  ennyien mellénk állnak. Az Önök jóvoltából 8 millió 472 ezer 115 forint került a Novák fiúk karácsonyfája alá.

November elején arra kértük olvasóinkat, hogy legyenek a Vas Népe angyalai, és segítsünk együtt Novák Donátnak, az ötéves szombathelyi sérült kisfiúnak, aki október közepén egy autóbalesetben elveszítette édesanyját. Cikkünk megjelenése után nagyon sokan megmozdultak: nem csak az adományszámlán gyűlt az összeg, más módon is támogatták a Novák fiúkat. Nincs a világon akkora műterem, amelyben elfért volna minden segítő. Néhányat közülük elhívtunk Hentsey Eszter fényképész szombathelyi műtermébe, ahol karácsonyi díszletek között nyújtottuk át a Novák fiúknak a Vas Népe-olvasók adományát. Ott volt velünk a Donáték számára jótékonysági koncertet szervező Ruben’s Latino zenekar énekes-gitárosa, Ruben la Voz és felesége, Szabó Hilda; a szombathelyi biciklisek klubjából Kívés István és Németh Ákos – ők a sporttársuknak, Tamásnak szervezett gyűjtéssel csatlakoztak akciónkhoz.

És lélekben ott volt velünk a Vas Népe összes angyala. Fő helyen ült Erdélyiné Szabó Andrea, Erdélyi Rolika anyukája – ő volt az, aki Donát édesanyja, Bea halála után néhány nappal hozzánk fordult, hogy próbáljunk segíteni a magukra maradt fiúknak. Ha valaki, akkor ő és a férje, Laci tudják, hogy egy sérült gyermek nevelésénél mennyit jelent a segítség. És gondolatban velünk voltak a szombathelyi Hófehérke ruhaüzlet tulajdonosai, Bereczki János és felesége, Marcsi, akik cikkünk megjelenése után elsőként ajánlották fel a segítségüket – Donát a csütörtöki, ünnepi fotózásra is a tőlük kapott ruhákban érkezett. Vagy említhetném az egyik szombathelyi cég üzemi konyháját vezető Horváth Nikolettet, aki szintén lapunkból értesült a családot ért tragédiáról, és aki azóta meleg ételt küld a Novák fiúknak. És ott lehettek volna a Németh fivérek is, akik a félig kész ház befejezéséhez ígértek jelentős segítséget. És ott lett volna a helyük a Café Mólóban megrendezett borvacsora vendégeinek is, akik – Hódi Imelda üzletvezető jóvoltából – az általuk befizetett részvételi díj egy részével csatlakoztak akciónkhoz. Ahogy a Nyugat-magyarországi Egyetem Regionális Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központjának munkatársainak is, akik egy konferencián 150 ezer forintot gyűjtöttek  Tamáséknak.

És ne hagyjuk ki a Zseboroszlán Alapítványt sem: a Grassely Magdolna főorvos asszony szakmai irányításával működő, koraszülött gyermekeket nevelő szülők által létrehozott szervezet korábban is sokat segített Novákéknak: a kisfiú barcelonai műtétének költségeihez is hozzájárultak, most pedig 250 ezer forinttal támogatták őket. De Tamás munkaadói – a Sabina Zrt.-től Szabó László és fia, Szabó L. Balázs, a Vitra Kft.-től Wágner Tamás – és munkatársai is segítettek: az anyagi támogatáson kívül jó szóval, emberséggel és a korábbinál rugalmasabb munkaidőbeosztással.

A Micimackó óvoda konduktorainak, gyógypedagógusainak és dadusainak is sokat köszönhet Tamás, akárcsak Donát óvodás társai szüleinek vagy a szombathelyi Zrínyi iskola, az Epcos és az iQor dolgozóinak, akik szintén adományoztak.

Bea egykori középiskolás társai is összefogtak: ők egy húszalkalmas, fejlesztő foglalkozásokra szóló bérletet nyújtottak át Tamásnak. És nagyon nehéz lenne felsorolni azt a sok idős asszonyt, aki a kevéske nyugdíjából egy-kétezer forinttal támogatta Donátot és édesapját, vagy éppen cipős dobozban, postán küldte el a nekik szánt ajándékot.

És bár a karácsony így is szomorú lesz Novákéknál, Tamás azt mondja, hihetetlenül jó érzés, hogy ennyien segítő kezet nyújtottak nekik. Ígéri, hogy amint alkalma lesz rá, akinek tudja, egyenként is megköszöni ezt a sok-sok segítséget. Ahogy arról is beszámol majd, hogy mire fordította a Vas Népe olvasói által gyűjtött összeget. Az biztos, hogy a nagy álom nem veszik el, és be tudják fejezni a Táncsics utcai ház felújítását. És az is biztos, hogy Donát műtétjére, a rehabilitációra és fejlesztő foglalkozásokra is futja majd ebből az összegből.

Köszönet olvasóinknak a segítségért, és legfőképpen azért, hogy újra hihetünk a jóban, a csodában. Különösen most, karácsonykor fontos ez, hiszen – ahogy Márai Sándor írta –  ezért van az ünnep. Mert nem lehet a csoda nélkül élni.