Imádjuk az állatokat, tényleg annyira tündéri, ahogy élik a saját kis életüket, nem aggódnak semmiért, nem idegeskednek, azt csinálják, amihez éppen kedvük van. Ez még akkor is igaz, ha egy jávorszarvasról, vagy épp egy oposszumról van szó. Nem beszélve a lazaságnak arról az általuk prezentált fokáról, amikor az adrenalinszintjük láthatóan egy cseppet sem mozdul el felfelé, miközben például végigsétálnak a friss betonon, vagy az úttest közepén tartják fel a forgalmat percekig, vagy épp egy sütistál közepén igyekeznek kipihenni fáradalmaikat.
Íme, 15 bizonyíték az eddig írtakra:
Mit nekem egy rendőrautó? Szét akarok nézni, ennyi!
Fürdünk, fürdünk, egyszer csak elsétál egy krokodil a matracunkon...
Vajon mi fogyott el otthon jávorszarvaséknál?
Ha kell, akkor kell...
A legfontosabb, hogy az ember - illetve, pardon, a cica - tiszta legyen, a metróban is!
Hát nem látja a tisztelt galamb, hogy mit csinálok épp??
Itt épp két ember életének egyik legnagyobb pillanata zajlik, haló!! Nem baj?
Na hol vagyok?
Ez a madár vár valakire, közben nézegeti magát a tükörben, és....
Most mi a baj, egy oposszum nem fáradhat el?
Ennek a libának már öt perce nem sikerült átkelnie az úton...
Ezt nekem készítettétek, ugye?
Láthatóan nem tudja, hogy a saját jövőjével szembesül...
Jó, nem olyan nagy ez a tó, de azért egy kis úszkálásra megfelel!
Át kell mennem, akármi van. Mi? Beton? Az mi?
