Az ötkarikás játékokra történő felkészülés sajátos módját választotta a Herényi Kulturális és Sportegyesület. A neves sporttörténészt, a magyar Olimpiai Bizottság tagját, Horváth Vilmost kérték fel, hogy tartson előadást az egyes sportágak reformereiről, forradalmárairól, újítóiról. A Herényiek Házában sportrajongó és sportot értő közönség fogadta az olimpiák történetével foglalkozó szakértőt. 

A Herényi Kulturális és Sportegyesület elnöke, Szekér Tamás köszöntötte a megjelenteket, majd az olimpiák történetének kutatója tartott előadást. Horváth Vilmos elöljáróban röviden felidézte az 1996-ban megnyert olimpiatörténeti vetélkedőt, az atlantai utat, a Halmay Zoltán Olimpia Hagyományőrző Egyesület megalakulását, illetve azt az általa végzett gazdag tevékenységet, mely a sport, az olimpia történelmével foglalkozik. 

Sokféle módon lehet megközelíteni az olimpiák történetét, hiszen királyi családok, betegen születettek, igazi lúzerek, tudósok, művészek és persze valódi sportemberek is nagy számban bizonyították tehetségüket a téli és nyári olimpiákon – fogalmazott Horváth Vilmos az előadás bevezető részében, majd a sport, az egyes sportágak fejlődését állította középpontba és az egyes sportágak megújítóit szedte csokorba. 

Elsőként az 1897-1913 között 10 világbajnoki címet nyert Karl Emil Julius Ulrich Salchow sportpályafutása volt a téma. Ő volt a műkorcsolyázás első bajnoka, és, ami külön érdekesség, hogy ő nyári olimpián nyert műkorcsolyázásban. 1908-ban és 1920-ban is indult az ötkarikás játékokon és így 42 évesen is a 4. helyen végzett. Az 1920-as játékokat egyébként Budapest rendezte volna, ám az első világháború veszteseként még el sem indulhattak a magyar sportolók. Salchow nagyon sokoldalú sportoló volt, kerékpározott, evezett, bokszolt, és egy ugrásfajtát is elneveztek róla, ezt 1989-ben mutatták be.

Salchow-ugrásról akkor beszélünk, amikor a versenyző a korcsolyájának belső éléről emelkedik el, visszaérkezéskor pedig a másik lábán lévő korcsolya külső élére érkezik. 

Horváth Vilmos színes és sajátos humorú előadásából megismerhettük még a rövid életű Alois Lutzot. A mindössze 20 évet élt sportoló nevét mai napig őrzi a csodálatos műkorcsolyázó, Denise Bielmann által bemutatott dupla és tripla ugrás. 
Halhattunk még a jég művészének nevezett Werner Rittbergerrről az ismeretlen hírességról, Wilhelm Auerbachról, de azt is megtudtuk, hogy Andreas Daescher a siugrás technikáját hogyan fejlesztette ki.
A síugrás is szóba jött. ,,Mint a vadlibák” – volt a mottó, amikor Jan Mauritz Boklöv sportpályafutása került terítékre. Boklöv ugrása során a lényeg a V alak volt, így sokkal nagyobb felhajtóerő keletkezett.   
A találékony rendőr – így hívták Pauli Ensio Siitonent, aki a modern sífutás stílusát fejlesztette ki, ennek a lényege, hogy már nem két vájatban haladnak a sílécek, hanem oldalazó, korcsolyázó mozgásban, szabad stílusnak is hívják. 
Az újító politikus Ebrhard Gienger volt, akiről 1977-ben a tornasportban szaltót neveztek el. 
Az akadémikus volt a beceneve a bolgár Sztojan Delcsevnek, akiről szintén szaltót neveztek el, ő egyébként tornász akadémiát hozott létre az USA-ban.   

A lólengés királya a kétszeres olimpiai bajnok Magyar Zoltán volt, aki először mutatta meg a világnak, a később róla elnevezett, de addig tiltott gyakorlatot, a ,,Magyar vándor”-t. 

Az akrobata egyértelműen a japánok ötszörös olimpiai bajnoka, Mitsuo Cukahara volt, Mr. Rugólábnak pedig Harald Osbornt hívták. Richard Douglas ,Dick” Fosbury, a világ olimpikonjainak (WOA) elnöke, a magasugrás technikájának reformere is témája volt az előadásnak, melyet videó- és képi anyagok színesítettek.

Még tizenkettőt kell aludnunk és kezdődnek a játékok, újabb bajnokokat ismerhetünk meg, de már a televízió segítségével.