Szent Quirinus sisciai püspök, vértanú, bár születéséről nem készült írásos feljegyzés, mégis híres történelmi személyiség volt. A keresztényüldözések idején vetették tömlöcbe, ahol megtérítette őrét, Marcellust. Ezt látva a bíróság felajánlotta Szent Quirinusnak Jupiter papságot, cserébe meg kellett tagadnia hitét. Mivel a püspök erre nem volt hajlandó Savariába hurcolták, ahol megkínozták és a Sibaris patakba dobták. Emlékére, halálának 1700. évfordulójára - 2003. június 4-én márványtáblát avattak az Óperint utca 1. számú ház falán, amely nem messze van attól a helytől, ahol a püspököt kivégezték. Érdekesség, hogy a szalézi rend által működtetett templom az Ő nevét viseli.
Melchior Hefele (1716–1794) osztrák építész, bronzöntő. Tiroli parasztcsalád gyermekeként tett világhírnévre. Asztalosmesternek tanult, majd lett bronzöntő. A bécsi Schmutzer képzőművészeti iskola építészet tanáraként is tevékenykedett. 1771-ben átépítette a győri székesegyházat, majd a pozsonyi prímás palotán is dolgozott. Ezután Szombathely felé vette az irányt. 1777-ben a Szeminárium épületét, majd a Püspöki palotát tervezte, illetve építette meg. Szily püspök felkérésére a szombathelyi székesegyház lett volna egyik fő műve, azonban ennek munkálatait már nem tudta befejezni. 1794. április 17-én hunyt el, a Ferences templom kriptájában temették el.
Szily János (1735 – 1799) magyar katolikus pap, Szombathely első püspöke. Sopron vármegyében született és tanulmányait a hűség városában, illetve Győrben végezte. Húsz esztendős korában Rómába ment és a Collegium Germanicum-Hungaricum növendéke volt. Teológiából és filozófiából doktorált 1758-ban, majd szeptember 3-án szentelték pappá. Zichy Ferenc püspök titkáraként kezdett káplánsága után, de Szombathelyen és Vasváron társaskáptalan kanonok volt. Mária Terézia 1777-ben függetlenítette Vas vármegyét és a szombathelyi püspökség élére nevezte ki Szily Jánost. Batthányi József bíboros jelenlétében iktatták be 1777. augusztus 20-án. Szily püspöksége alatt elévülhetetlen érdemeket szerzett Vas megye egyházi és kulturális életében.
Éhen Gyula (1853 – 1932) író, jogász, polgármester. A vasútállomás előtti tér Szombathely egyik legismertebb polgármesterének nevét viseli. Éhen Gyula fiatalon, 1879-től részt vett a város irányításában. Először képviselőként, majd választott tanácstagként tevékenykedett. 1895-1902 között volt polgármester és a megyeszékhely látványos fellendülésen ment keresztül ez idő alatt. Ekkor épült ki a vízvezeték-, és csatornahálózat, valamint megjelentek az aszfaltozott utcák is. A közlekedési eszközök megjelenésével (villamos) igazi nagyvárossá nőtt Szombathely. Neki köszönhetjük egyébként a városról készült első 1:1000 léptékű térképet is. 1901-ben díszpolgárnak választották, majd országgyűlési képviselő lett. Később ügyvédként tevékenykedett. 1925. február 2-án a nyugalmazott polgármestert királyi kormányfőtanácsosi címre terjesztették fel.
Gothard Jenő (1857 – 1909) gépészmérnök, csillagász. Herényben látta meg a napvilágot, nemesi család gyermekeként. Tanulmányait a Premontrei Gimnáziumban folytatta, ahol Kunc Adolf, neves fizikus tanította. Érettségi után Bécsbe ment, ahol gépészmérnöki szakon diplomázott. Egyébként a csillagászat alapjaival is az osztrák fővárosban ismerkedett meg. Tanulmányait követően Herényben dolgozott saját laboratóriumában. 1879-ben Székesfehérvárra ment, ahol megismerkedett Konkoly-Thege Miklóssal, a modern magyar csillagászat megteremtőjével. Hat évvel később saját birtokán rendezett be obszervatóriumot, majd pedig meteorológia állomást is létrehozott. Ő volt az első, aki megörökített fényképen hullócsillagokat, üstökösöket. Gothard tervezte és irányításával épült meg az első magyar vízerőmű a Rába-folyón. Ennek az energiának felhasználásával indult útnak a szombathelyi villamos is. Munkásságát a bécsi Photographische Gesellschaft Voig Händer társaság ezüstéremmel tüntette ki. A herényi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Kárpáti Kelemen József (1859 – 1923) filozófus, szerzetes, régész, római katolikus pap. Rábaszentmárton híres szülötte a Premontrei Gimnáziumban érettségizett. Ezután belépett a csornai premontrei rendbe és a győri papnevelőben teológiát, a fővárosban pedig teológiát és klasszika-filológiát tanult. A szombathelyi főgimnáziumban görg és latin nyelvet oktatott, később az intézmény igazgatója, majd a szombathelyi tankerület főigazgatója is lett. Szombathely és környékének helytörténetével foglalkozott, de feldolgozta a helyi római katolikus főgimnázium történetét és a premontrei rend helyi működését. A Savaria Múzeum igazgatójaként építkezéseken és feltárásokon is jelen volt. Részt vett Szombathely városa és Vas vármegye monográfiája munkálataiban. A vasi megyeszékhelyen élt és itt tevékenykedett, igen aktívan. Sírja a Szent Márton-temetőben található, amit a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánított.
Vass Béla (1872–1934) pedagógus, festőművész, író. Szegeden látta meg a napvilágot, majd egy budapesti kitérőt követően - ahol rajztanárnak tanult - került Szombathelyre. A Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium rajz- és matematikatanára lett, de dolgozott Nagybányán és Szentesen is. A festőművész-grafikus 1920-ban megalapította az első szombathelyi művészeti iskolát, amely másfél év után anyagi forrás híján megszűnt. Tagja volt a Szombathelyi Sportegyesületnek, ahol nemcsak vívott, hanem oktatta is eme sportágat. Az Ő hatására ismerkedett meg a vívással Rajczy Imre, későbbi olimpiai bajnok is. 1934. január 2-án hunyt el gégerákban. Sírját a szombathelyi Szent Márton temető őrzi.
Fábián Gyula (1884–1955) etnográfus, rajztanár, ifjúsági író. A szlovákiai Losoncon született és népművészeti anyaggyűjtését már palócföldön megkezdte, a Képzőművészeti Főiskola tanulójaként. 1908-tól Sárváron, majd hét évvel később Szombathelyen tanított. Tevékenységét olaj-, akvarell-, rézkarc- és kerámiadarabok jelzik. Több kiállítása is volt az Iparművészeti Múzeumban. Számos történelmi és ifjúsági regényt is írt. A szombathelyi Jáki úti temetőben nyugszik.
