Amennyiben egy párkapcsolat nem sértődéssel, haraggal ér véget, csak egyszerűen mindkét fél belátja, hogy nem érdemes erőltetni a folytatást, gyakran fordul elő, hogy még egyszer, utoljára át szeretnék élni azt az intim közelséget, amire – elvileg – a kapcsolat ideje alatt bármikor lehetőségük adódott. A hétköznapi nevén búcsú szex azonban akár problémákat is magában hordozhat.
Elvileg két ember kapcsolatának legszorosabb megnyilvánulása a szexuális együttlét, amire akkor vágyunk, ha a társunk személyisége iránti érdeklődés kiegészül a testi vonzódással. Ennél tovább nincs, mondhatnánk, szorosabb kapcsolat nem létezik. És elvileg pont ez a maximálisan szoros vonzódás kell, hogy megszűnjön, ha épp szakítani készülünk. Viszont akkor mi motiválja a búcsú szex iránti vágyat?
Valószínű a korábbi, nem a szakítás kialakulásának fázisában szerzett pozitív élmények – mondja a pszichológus. Épp emiatt ugyanakkor reális a veszélye, hogy a felidézett kapcsolat elején szerzett, pozitív érzések, élmények újra felülkerekednek a jelen problémáin, és megingatják a szakítás elhatározását. Ami elvileg nem feltétlen baj, kivéve, ha az elválásról szóló döntés hosszabb, átgondolt folyamat eredménye, ami most egy csapásra elillanni látszik. Mert akkor mi is fog történni? Újra megpróbálják a folytatást, talán ideig-óráig sikerül is, alapjaiban azonban nagyon kis valószínűséggel változik meg a kapcsolat. Tehát, újra jön a szakítás. A gond még nagyobb, ha csak az egyik fél érzi úgy a szexuális együttlét hatására, hogy nem tud a másik nélkül élni. Ezt viszont senki sem tudja kiszámítani, mármint, hogy nem ő lesz-e a visszavágyó oldalon pár óra múlva.
A másik ok, amiért hajlamosak vagyunk még egyszer, utoljára mindent odaadni partnerünknek, az a saját magunk iránti szeretet, féltés. Az ember egy hosszabb kapcsolatba rengeteg energiát fektet. Áldoz érte, elvisel érte, és bízik benne. Azt elismerni, mi több elfogadni, hogy ez kvázi felesleges volt, vége, nincs tovább, mégsem ő a nagy ő, életünk párja, ráadásul ki tudja, mi jön utána, rettenetesen nehéz. Ilyenkor mindenki sajnálja és félti saját magát. Ezeket a szorongó, negatív érzéseket igyekszik kompenzálni, enyhíteni – tudatalatti motiváltsággal – a búcsú szex-szel.
Ha tehát a szakítás tudatos, nem indulati, átgondolt, érdemes az esetleges búcsú szex hatásaira is felkészülni. Persze, tudom, pont a szexuális vágy nem racionális, ha jön, pláne egy X ideje meglévő társsal kapcsolatban, illúzió azt elvárni, hogy megelőzze az átgondolás, mérlegelés.
Természetesen nem feltétlen jár nehézséggel egy utolsó ölelkezés. Számtalan példa létezik arra is, amikor – még akár kiadós veszekedések utáni szakítást követően is – megbeszéli a két fél, mit szeretnének, megtörténik, jól sikerül és mégis eredeti elhatározásuknak megfelelően elválnak egymástól. Nem beszélve a spontán kialakuló szexről. Arra meg ugyebár végképp nem lehet felkészülni. Amennyiben jól sikerült az együttlét, az is elképzelhető – azzal együtt, hogy nem változik a szakítás iránti elkötelezettség -, hogy az egész kapcsolat utóíze jobb lesz, kevesebb szorongással gondolunk majd vissza rá. Tehát……megéri. Vagy mégsem?
