Amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is
Befőz. Elrak. Bespájzol. Dunsztol. Lefagyaszt. Van valami ősi késztetés az emberben afelé, hogy ha valamiből sok van neki, akkor abból tegyen el rosszabb időkre. Ki tudja mi lesz alapon. A magyar ember még inkább ilyen. Talán mert sokszor volt része ínységben és megtanulta értékelni a bőséget. Mindenesetre a nagymama spájzában biztosan találunk még lekvárt a három évvel ezelőtti főzésből is, az uborkája kitart addig, míg nem érik a friss, és tudja, hogy minden, amivel nyáron megajándékoz bennünket a természet, az télen még jól jöhet. Ezért rak befőttet, főz lekvárt és fagyasztja le még a petrezselymet is.
Éppen emiatt a belénk kódolt hagyomány miatt tudjuk, mennyivel ízletesebb és nem utolsó sorban egészségesebb az otthoni, mint a bolti konzerves, és emiatt vesszük rá magunkat a nyári raktározásra újra és újra.
Ismét eljött a befőtt készítés, és a lekvár főzés ideje, és ismét éled a bennünk lakó tudomány. Mert ez bizony az, és nem kell feltétlenül nagymamának lenni ahhoz, hogy telerakjunk néhány polcot az éléskamrában. Amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is- szokták mondani. A szebb szemek hát kerüljenek a lábasba, az ütődöttek a hordóba.
Dolgozik. Előrelát. Gondoskodik. Beraktároz télire. A hidegben pedig élvezi munkája gyümölcsöt. Az ősi egyensúly, aminek soha nem szabadna felborulnia.
Minden az alapokon múlik
Ha tehát úgy döntünk, befőzésre adjuk a fejünket, első és legfontosabb feladatunk a jó minőségű alapanyag kiválasztása lesz. Legyen az meggy, málna, barack vagy szilva, lehetőleg szép, egészséges, ütődésmentes szemeket szerezzünk be.
Ezután következik az eszközök előkészítése: lekvár főzéshez mindenképpen szükségünk lesz egy nagyméretű fazékra, befőtt esetén tálra a lé elkészítésére, majd jöhetnek a befőttes üvegek. Utóbbiakat célszerű kifőzni, vagy a mosogatógépbe tenni magas hőfokra, hogy biztosan baktériummentesek legyenek. A gyakorlott háziasszonyok azt javasolják, nézzük át az üvegeket és a tetejüket, mert ha csorbák, vagy repedtek, hamar beléjük megy a levegő, és ez már egyenes út a romláshoz.
Hogy tartós is, friss is maradjon
Van, aki a konyharuhára esküszik, van, aki a fixálóra. Ami bizonyos, cukorra szükségünk lesz. A háziasszonyok bibliájában, a Horváth Ilona Szakácskönyvben ez olvasható: „ A gyümölcsök befőzéséhez cukrot használhatunk. A legalkalmasabb a kocka-vagy kristálycukrot. A cukor mennyisége a készítmény fajtája szerint változó. A gyümölcsöt mindig tisztított, hámozott, áttört állapotban mérjük, és ehhez számítjuk ki a szükséges cukormennyiséget”
A jó lekvár titka pedig hogy „ a gyümölcsöket előbb cukor nélkül főzzük a kívánt sűrűségűre, és ez után adjuk hozzá a cukrot, kilónként 20- 60 dkg-ig, ahogy a gyümölcs édessége megkívánja.” Ezután még 20-30 percig főzzük, amíg a gyümölcs a fakanálról egybeállóan esik le, vagy hideg tányérra cseppentve szét nem folyik- szól az utasítás. Végül lekvárt forrón, előmelegített üvegekbe töltjük és a tetejükre késhegynyi szalicilt teszünk.
Nem utolsó sorban jöhetnek a kis címkék az üvegre, rajta a gyümölcs fajtájával és az évszámmal. Aztán mehetnek is a kamrába. Rend a lelke mindennek.
