Már vártak bennünket. Hatalmas üvegfalak, barna bőr ülőgarnitúra és hűvös, tiszta illat fogadott bennünket a kastélyszerű épület előterében, Magyarszecsődön. A szívből udvarias fogadtatástól végleg megnyugodtunk… Racionális beszélgetésünk az Adytum Kft. ügyvezető igazgatójával, Tóth Istvánnal pedig végképp visszahozott a Földre: hazánkban egyre többen, évente közel 3-4%-kal többen választják ezt a temetkezési formát, ami jóval olcsóbb, mint egy hagyományos temetés. A krematórium 60-70%-os kihasználtsággal működik - a kapacitás egyébként igény szerint bővíthető is lenne. Ekkor indultunk beljebb.

„Ugye, abban a koporsóban nincs senki?” – „Dehogynem…” A hamvasztó kemence bejáratánál hangzott el ez a triviális beszélgetés. Odabent is volt egy test – túl bátor voltam, megnéztem, onnan tudom. Máig nem értem, miért nem ijedtem meg. Nyugis volt az egész. Mint egy jól működő kórházban. Jó volt látni a biztonságot. Tették a dolgukat a szakemberek.

Egy koporsó a hamvasztókemence bejáratánál várt a sorára. Nem „tálcán”, hanem síneken tolták be a hőségbe, a padlón lévő vájatok a sínekre hasonlítottak – ilyen párhuzamos vágás még egy helyen látszott. Kiderült, hogy ezt építésnél tervezték oda, hogy szükség esetén könnyebb technológiával, gyorsabban felépíthessenek még egy kemencét. Még nincs rá igény régiónkban.

A hozzátartozók itt viszonylag ritkán jelennek meg – az élők közül csak néhányan igénylik, hogy követhessék erre az útra az elhunytat. Aki mégis, kamerával összekötött televízión figyelheti, mi történik éppen a krematórium belsejében… Egy hamvasztás ideje körülbelül egy óra, a csontok 750 Celsius fokon porladnak – ezt a hőmérsékletet emelik fokozatosan, amíg szükséges.

Az urnát három címkével látják el: egy azonosító kívül, egy belül és van egy olyan is, amit nem mos el az idő (eső), utóbb Tóth István saját fejlesztése. Lényege, hogy a tartó anyagába vésik bele az elhunyt nevét, és egyéb adatait. Az adminisztráció egyébként kicsit talán túlbiztosított is, de jól van ez így… amit látok, meggyőz róla, hogy a por csak azé lehet, akié a test.

A kegyelet. Több alkalommal is emlékeztet rá az ügyvezető, hogy itt ez a legfontosabb – hiszen a halál a mai napig ijesztő, félelmetes és nehezen dolgozzák fel az emberek. Ebben segíteni kell őket, a lelkükkel is törődni kell – hangsúlyozza Tóth István. („Adytum” = „legbelső szentély” – sokat elárul a cégnév!)

Vas megyében hamarosan lehetőség nyílik arra, hogy az érdeklődők szervezett keretek között meglátogathassák a magyarszecsődi krematóriumot. (Pécsett évente rendeznek ilyen „nyílt napot” – az emberek itt kisbuszokkal érkeznek, hogy lássák azt, amitől mindenki tart…) A nyugat-dunántúli halotthamvasztó estleges jövőbeni megtekintésének lehetőségéről a frisss.hu tájékoztatja az Olvasókat.

Kérem, engedjék meg e cikk szerzőjének, hogy kegyelettel és tisztelettel így búcsúzzon a látott halottaktól: BÉKE PORAIKRA!