port.hu

A szőke, molett hölgyet nem az esemény közben kamerázták (rejtve, titokban), vajon mikor filmezték le, honnan vannak ezek az igen gyenge, szokványos vágóképek? Olyan, mint egy újabb magyar szappanopera. Mesterkélt. (Most monológot mond hangosan az asszony, aki szegénykém jó színész akar lenni, ez látszik, mindenáron igyekszik megfelelni a rendezői elvárásoknak.)

„- Mi ez az egész?” – mi is ezt kérdezzük, együtt Barbarával. Aki közben újabb monológot mond a kamera jelenlétében, egy orvosi rendelőben, de ezt senki nem furcsállja, igaz, üres a várószoba. (Miért üres?!)

A férj káromkodik mérgében, igen csúnyán beszél, az asszony meg kezd kiborulni.

Nem is szappanopera. Kékfény…

 A gyerekek is betanult szöveget mondanak. Egész ügyesek.

 Hoppá, kiderült, hogy megcsalták a pasit – méghozzá az asszony… vércsoport-ellenőrzésen bukott ki véletlenül a dolog: Hanna nem lehet kettejük kislánya. Kamera mozog, rásegít a hangulatra a vállról felvett, nem statikus felvételi mód. Egyébként még mindig a bevezetőnél tartunk. Az építési vállalkozó mérgében elköltözött haza, alighanem anyucihoz. (Végül is pasi, hát mi mást tenne!?) Na, az öccse tovább húzza az agyát Andrásnak: talán a másik két gyerek sem az övé?! – mintha csak nők beszélgetnének, a barátnők ilyen rosszindulatúak, hogy megoldás és békítés helyett csak súlyosbító körülményként viselkednek... Mi sül ki ebből?

 …meggyőződésünk, hogy EZ nem reality, ez egy amatőr színészi produkció. Van kiabálás is, meg sok-sok csúnya szó. De valahogy „túlszerkesztett” az egész. ... végül is mi akar ez lenni?!

 Jó, akkor én most vacsorázom, de közben figyelem a tévét, mi lesz ebből… (Rántott szója, pirított gombával és hajdinával, egész jól sikerült. Adok Démonnak is, aki engem figyel a tévé helyett – innen tudom, hogy nem őszinte a balhé, ő megugatja, aki beleugat a másik dolgába… haragszik, ha dühöt érez. Neki is ízlik a vacsim!) Úristen, majomfejűnek nevezte a pasi a nőt, erre ő leparasztozta…! Jé, ilyet hallok az utcán is, amikor kiviszik a balhét a családok a nyilvánosság elé! (Eszembe jut, amikor a Bem József utcában egy intelligensnek tűnő házaspár veszekedett. Ijesztő volt: a nő karján a kisgyermek néma volt, a férj rángatta őket, fenyegetőzött. A végén értesítettük a rendőrséget, a férfit feltartóztattuk a kutyákkal, amíg a nő elszaladt.)

 És most elhangzott az ominózus szó: „kurva!” - mert a teszt szerint biza’ nem a férj az apa. A nő sír. (Nagyon igyekszik a kamerák előtt spontánul sírni…) Az orvos is amatőr színész. Jajj, kezd elég gáz lenni… és nem kéjgáz, hanem mérgező, szúrós szagú, fuj…

 A gyerekek következnek. (Akit még nem sokkoltak, majd talán ezzel sikerül, hiszen ők bele lettek rángatva a helyzetbe, sajnálni illik őket.) Mű(sor). De nem igazi, nem valós, nem „reality.” Próbálom úgy nézni, mint egy rekonstruált eseményt. Így már egész elviselhető!!!

 Na! Az anyasági tesztet is meg kell csináltatni. „Nem is mi vagyunk a gyerkeitek…? Én nem vagyok az ő gyerekük?” Szegény kislányok!

 És most (19:32-kor) kezdem átérezni a helyzetüket – bármikor előfordulhat ilyen őrült szituáció a legjobb családban is. Velem is! (Önnel is, kedves Olvasó!)

Ééééééééééés, óhh, nem Barbaránk Hanna édesanyja sem! (A műsírást most jobban viselem, mert rekonstruált eseményként figyelem ezt az egészet.)

Hanna, őszintén sajnálom, amit Veled tettek – üzenem Néked innen. Remélem, ez csak egy hülye vicc. Mi lesz Veletek?

Kulcsszó: BIZALOM.

A szereplők kommentjei kezdenek őszinté(bb)nek látszani. A traumáról és fájdalomról beszélnek, amit átélnek. Az indulatok lecsillapodnak, most elkezdik a megoldást keresni: kórház, rendőrség, ügyvéd… - én meg itt vacsizom a képernyő előtt. (Közben az jár a fejemben, hogy a családnak hány hetét, napját, óráját, percét tette tönkre ez a műsor. Mennyit fizettek nekik ezért?! Remélem, legalább a lakástörlesztésre elég lesz a pénz…)

A kislányt viszont nem akarják elcserélni! Ez tetszik! Szeretik Hannát – a szeretet pedig nem a genetikai kódról szól. Ugyanígy érez a másik család is. (Jajj, csak ne lenne ennyire eljátszott, ripacskodó minden megszólalás.)

Minek kellett ez a nyomozás, ha szeretik a lányukat? – Önző kíváncsiságból felborítani ennyi életet?

Ez a műsor nőknek szól. (A Mónika-showra emlékeztet, vajon miért? Balhék, kommentek, szembesítés mindenkivel, és érzelmek – A GYANÚ ÁRNYÉKÁBAN…!) Ez a trauma már egy életre ezekkel az emberekkel marad.

Vége.

Vége...?

Ennyi volt – csalódás, mert nem lett happy end. Akkor most ez tényleg IGAZ volt? (Újból felbukik bennem „a Mónika” emléke. Miért jut mindig eszembe…?) Gyanús nekem ez az egész, úgyhogy megnézem a következő részt is, de többet aztán tényleg nem!!!