Először az önkormányzathoz fordultunk segítségért, hogy megtudjuk, létezik-e olyan törvény vagy rendelet, mely szabályozza a kedvtelésből tartott állatok elhullását követő teendőket. A Vidékfejlesztési Miniszter 45/2012-es rendeletét kaptuk segítségül, mely a nem emberi fogyasztásra szánt állati eredetű melléktermékekre vonatkozó állategészségügyi szabályokat állapítja meg. Szívbe markoló a rendelet sorait olvasni egy állatszerető gazdinak, de a pontos fogalommeghatározás elengedhetetlen, ha jogszabályokról beszélünk. Így az elhullott kedvtelésből tartott állatok és a lófélék hullája, az állattartó ingatlanán, az elhullott lófélék hullájának kivételével, legfeljebb évi 100 kg össztömegig elföldelhető. A kedvtelésből tartott állatok kegyeleti temetőjében elföldelhető, vagy engedélyezett kis kapacitású égetőben, illetve lófélék esetében égetőműben elégethető, elégetést követően a hamvak az állattartó ingatlanán elföldelhetők - olvasható a jogszabályban.

Azonban ahhoz, hogy ezt megtehessük különböző feltételeknek kell megfelelni, mind a talaj minőségét és állagát tekintve, mind nyilvántartás vezetését szem előtt tartva. Mi a teendő tehát? Abban az esetben, ha a kedvenc háziállatunk az égi legelők örök mezejére távozik, két lehetőség van. Ha a gazdi nem tud vagy nem akar gondoskodni az elpusztult állatról, a városi gyepmestert kell értesíteni, aki szakszerűen gondoskodik az állatról, figyelembe véve annak elhalálozási okát.

Létezik azonban egy másik, állatbarátok szívéhez közelebb álló megoldás is Szombathelyen, mely nem más, mint az Állatkegyeleti Park. A kisállat temető vezetője, Rétfalvi Imre, kérésünkre elkalauzolt minket a kedvencek temetőjében, s közben szívesen beszélt motivációról, emlékezetes pillanatokról.

A temető saját indíttatásból létesült egyéni vállalkozás, mely nem profitálás céljából jött létre, 1995 óta működik. Révfalvi, egyik állatorvos jóbarátja munkáját sokáig követte és figyelte, ezért különösen szívén viseli az állatok sorsát, főleg a kutyákét. Ily módon különösen magának érzi a feladatot, hogy a hűen szolgáló kedvenceknek végső nyughelyet nyújtson.

A Nárai felé vezető úton fekvő önkormányzati kézben lévő terület, korábban dögtérként szolgált. Azóta az erdő egy részét itt kiírtották. Rétfalvi Imre magánvállalkozóként üzemelteti a kedvencek temetőjét. Kezdetben egy kisebb terület volt, majd évente fokozatosan terjedő hírének köszönhetően egyre több területet kellett felszabadítani. Jelenleg 350-400 állat van itt eltemetve szigorú előírásoknak megfelelően. Parcellázni kell és szigorú nyilvántartást kell vezetni, mind az állatról, mind a gazdiról, akinek nyilatkoznia kell az állat egészségét és oltottságát illetően. A sírhelyeket meg kell vásárolni, ez 5 évre szól, ennek lejárta után ez természetesen meghosszabbítható. Rétfalvi egyébként nem híve annak, hogy már meglévő sírba újabb állat kerüljön. A sírhelyek kiásását, a temetést és esetenként az állatok szállítását is ő végzi. A temetkezés ára maximum 20.000 forintot jelent, mely az utóbbi szolgáltatásokkal egyetemben tartalmaz egy ideiglenes fejfát és a sírhelyet is. Az állatok temetése esetén általában a kedvenc pokrócok helyettesítik a koporsókat.

A temető kistestű állatok befogadására képes. Főleg kutyák, macskák és nyuszik találtak itt végső békére, de egy ló is nyugszik a kedvencek között. Közvilágítás ugyan nincs és jelenleg az időjárás sem kedvező, de ettől függetlenül mindenkinek megpróbálnak igényeknek megfelelően segíteni.

„Itt a nyugalom szigetén, minden az állatokért van” - tette hozzá a vezető, kiemelve azt a tényt, hogy a pénz nem akadálya az állatokról való gondoskodásnak, de némely társadalmi munka megkönnyítené a terület esztétikus küllemének megtartását.

Vannak olyan gazdák, akik minden egyes nap kijárnak ide és órákat töltenek itt. A jellegzetes kapu bármikor nyitva áll a gazdik előtt. Tagsági díj nincsen ugyan, de a 2 éve egyesületként bejegyzett Állatkegyeleti Egyesület jó kapcsolatot ápol a helyi állatmenhellyel is - mondta Rétfalvi.

Körbesétálva a parkot szebbnél szebb emlékhelyeket láthattunk. A képes márványplakettől kezdve az egyszerű rajzos megoldáson át a kézzel faragott totemoszlopig mindenre akadt példa. Néhol régi játékok idézik a háziállatok pajkosságát. Továbbá megtudhattuk azt is, hogy könnyek mellett különlegesnél különlegesebb szertartásokkal búcsúztatják a kutyákat és macskákat. Van, aki a bibliából olvasott fel és volt, aki külön beszédet írt kedvence utolsó útjának kíséretére.

Mindent összevetve gazdik és állatkedvelők talán egyet értük azzal a mondással, miszerint:  „Egy jó kutyának, halála után, a legjobb helye a gazdája szívében van." De kegyeletünk lerovásáért és talán lelkünk megnyugtatásáért is nem árt tudni, hogy létezik egy „sziget” ahol örökre biztonságban tudhatjuk egy hűséges „barátunkat”, hiszen egy életre, s talán azon túl is felelősek vagyunk azért, amit megszelídítettünk.