Mosolygós, friss néni fogadott bennünket az ajtóban, messze nem tűnik kilencvennek. 2000-ben, férje halála után költözött Szombathelyre, sokáig a fiánál lakott, ahol kertészkedett, segített a ház körül, szép virágai híresek voltak az utcában. Mióta lányával él, behúzódott a lakásba- meséli. Most már a televízió és a hírek érdeklik inkább.
A hátvégén mindenki ráér, ezért a családdal szombaton lesz a nagy ünnepség. Lesz is kikkel, hisz Kónya Endrénénét már négy unokával és négy dédunokával is megajándékozta az élet.
Már napok óta izgalomban van a polgármester úr érkezése miatt- súgta oda a lánya. A hivatalos ceremónia és az emléklap átadása után azonban hamar oldódott a hangulat, a közös téma adott volt: Kónya Endréné a kórház belgyógyászatán dolgozott, majd húsz évig orvos írnok volt szülővárosában, Toronyban. Puskás Tivadar polgármesterrel felemlegették a régi kollégákat, mi pedig csak pislogtunk, hogy is lehet ennyi névre emlékezni. Hivatalosan ’78-ban ment nyugdíjba a néni, de még három évet ráhúzott a munkás évekre.
Fájnak ugyan a lábai, és a hallása sem a régi már, de korához képest kitűnő egészségnek örvend Kónya Endréné. A polgármesterrel meg is egyeznek, hogy akkor öt év múlva a következő jubileumon újra találkoznak…
