Akkor is odafigyelünk, ha nem akarunk... (forrás: astronet.hu)

Emiatt vagyunk képesek egyes hangokat elkülöníteni más, zavaró tényezők között. Így zajos környezetben is kommunikálhatunk. Az elnevezés onnan származik, hogy éppen egy koktélpartin vett részt egy tudós, amikor feltűnt neki, hogy a terem másik végében róla beszélnek. Odament, és rákérdezett – kiderült, hogy a beszélgetés tárgya valóban ő volt, ám azt is elárulták neki, hogy kifejezetten halkan említették meg a nevét a pletykás csoport tagjai. Ezt követően már célirányosan figyelte a kutató (majd az illetékes tudomány és diszciplinái is) a különös jelenséget.

Néha nem is baj, ha odafigyelnek ránk... (forrás: pink.ize.hu)

Agyunk képes kiválasztani egy hangot, egy szót, vagy éppen saját nevünket – utóbbira öntudatlanul is odafigyelünk, ha elhangzik. Nima Mesgarani, a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem kutatója és kollégái a Nature tudományos magazinban (http://www.nature.com) számolt be minderről legutóbb. Ők már kicsit tovább is léptek: vizsgálataikban rögzítették a résztvevők agykérgi aktivitását, miközben különböző hangokon elhangzott mondatokat játszottak le nekik. Minden egyes hallott hang jellegzetes választ váltott ki az önkéntesek agyának hallókérgében. A rögzített jelekből kiderült, hogy még akkor is, ha egyidejűleg más szöveget is lejátszottak, a hallókéreg specifikusan arra a hangra reagált, amelyre az alany éppen figyelni akart.

Miről szól a pletyka? (forrás: delmagyar.hu)

Az eredmény arra utal, hogy a hallásunkat befolyásolja az is, hogy mire akarunk éppen odafigyelni. A megállapítás egyébként újfajta, tömegben is jól használható beszédfelismerő rendszerek kidolgozásához vezethet. (Jó tudni, hogy az emberek nem olyan rosszak, mint ahogy azt néha hisszük.. bizonyára még számos olyan eset létezik, ami tudományosan megmagyarázható, pedig előidézi a „haragszomrád-effektust!” Tanulság, hogy ha nem akarjuk, hogy valaki meghallja, amiről beszélünk, azt egyszerűen ne mondjuk ki.)