Minden kívülről érkező információt először a rövidtávú memóriánkban raktározunk el. Amit olvasunk, látunk vagy hallunk, ide fut be először, itt kerül értelmezésre. A tanulás vagy az olvasás folyamatakor, minél több információt próbálunk ide bejuttatni. De a rövidtávú memória kapacitása is véges, s egy idő után csak úgy képes új ingereket befogadni, ha a régieket lassan elhalványítja és törli. Ez a szóról szóra értelmezés vagy mondatról mondatra olvasás, melyet a legtöbben használunk a rövidtávú, azaz a tudatos elménk kapacitását teszteli.

A villámolvasási technika és az elmetérképezés azonban segít abban, hogy a tudatalattinkat, azaz a hosszú távú memóriánkat is működésbe hozzuk, kicsit megtornásztassuk. Lényeges a különbség, mert a hosszú távú memória kapacitása többszöröse a rövidtávúnak. 
Míg a rövidtávú memória alkalmazásakor szóról szóra értelmezünk, hogy az összefüggéseket felfedezzük, addig a hosszú távú memóriánk működtetésénél, az úgynevezett villámolvasási technika alkalmazásánál, fényképezünk a szemünkkel, s azokat el is raktározzuk a tudatalattinkban. Ahhoz viszont, hogy valaki ezt a technikát alkalmazni tudja, nagy koncentráció szükségeltetik. De ha ráérzünk akkor rutinná válhat és megkönnyítheti a tudás, és minél több információ elsajátítását.

Hogyan csináljuk?

1. Miután sikerül kicsit relaxálni, és minden más gondolatot félretenni, meg kell határoznunk saját magunknak az olvasásunk célját. Minél több információt szeretnénk, vagy egy bizonyos dologra keressük a választ. A felkészülés lényege, hogy tisztában legyünk vele, mit is szeretnénk elérni.

2. Miután ezen túl vagyunk, áttekintjük, hogy miből is dolgozhatunk. Megnézzük először a tartalomjegyzéket. Megvizsgáljuk a borítót, az előlapot és a hátlapot, akár a könyvesboltban. Átfutjuk szemünkkel a fontosabb fejezeteket, kiválasztunk kulcsszavakat. Ezeket le is írhatjuk, hogy később aztán mankókét használhassuk.

3. A fotóolvasás a legfontosabb fázis. Ez nem szokványos olvasás ezért olyan környezetet kell megteremteni hozzá, hogy senki ne zavarhasson meg közben. Alkalmaznunk kell egy olyan nézést, melynek megmutatására, szakemberre lehet szükség. Ez a sztereogram nézés. Melynek elsajátításával a kinyitott könyv 2 oldala között egy harmadikat is meg fogunk látni.

Hogy is képzeljük ezt el? Nézzük a következő képet.

Forrás: www.sg.hu

Nézzünk a két pont közé, fókuszáljunk. Majd vigyük közelebb a fejünket a monitorhoz, hogy közben ugyanarra a pontra fókuszálunk a két kör közé. Végül, ha majdnem eléri az orrával a monitort, akkor már nem tud a két kör közé fókuszálni, ezért az összeolvad egy harmadikká. Ha ez sikerült, gyakoroljon úgy távolodni, hogy a harmadik kör megmaradjon.

Ugyanezt alkalmazzuk olvasáskor is. Nem kell a harmadik oldalt tisztán látnunk. Ez a tudatalattink feladata. Lapozzuk végig a könyvet, minden oldalon csak 2 másodpercet töltsünk.

4. Az utolsó fázis az előhívás. Ne próbálkozzunk egyből a fotóolvasás után. Hagyjuk a tudatalattinkat dolgozni. A legszerencsésebb, ha alszunk egyet rá, majd ezt követően próbáljuk meg előcsalogatni az információkat. Tegyünk fel magunknak kérdéseket, mondjuk azon kulcsszavak alapján, melyeket előzetesen leírtunk. Tegyük fel a kérdést, hogy mi volt fontos a könyvből számunkra.
Előcsalogatás nélkül is előjöhetnek információk, mondjuk egy versenyhelyzet adtán. S nem fogunk meglepődni, hogy ilyen tudás birtokában vagyunk s a forrást is tudni fogjuk. A legszerencsésebb azonban a magunkban vagy másokkal folytatott diskurzus a témában, az adott könyvről.

5. Ezek után pedig villám olvassunk. Fussuk át a könyvet újra. Egy-egy oldalnál csak pár másodpercet időzzünk, s csak bizonyos részekbe merüljünk bele rövidebb ideig.

Ezt a pontot segítheti az elmetérképezés. Rajzoljunk vagy írjunk fel kulcsszavakat. Legismertebb módja, hogy a lap közepére írjuk a könyv címét, s onnan sugárirányba a kapcsolódó kulcsszavakat vagy rajzokat. Sokkal könnyebb megjegyezni valamit egy asszociáció segítségével.

Ennek a módszernek van egy különlegessége még. A kiváltott sikerélmény még több tudás iránti vágyat ébreszthet.