Forrás: www.blogspot.com

Európának 15 perce volt arra, hogy eldöntse, melyik dal lesz idén a kedvence. Az eurovíziós és történelmi hagyományoknak megfelelő pontozás zajlott ezúttal is, az uram-bátyám elvén. Már-már azt hinnénk, hogy a produkciók színvonalának köze sincs az eredményhez. A remekül helytálló Compact Disco Szlovákiától 8 pontot, Romániától 7 pontot, Szerbiától 2 pontot, a törököktől, és a moldávoktól 1-1 pontot kapott.

Végignéztük

Igazi show indította a szombat esti adást, melyben betekintést nyerhettünk az azeri zenékbe, és nemzeti táncaikba is. Repkedtek a légtornászok, izzott a pirotechnika, a szervezők kitettek magukért rendesen. Természetesen a tavalyi győztes dal is felcsendült Elle és Niki előadásában – hiszen ezzel nyerték el a rendezvény szervezésének jogát.

A szombat esti döntőt az Egyesült Királyság produkciója nyitotta, akik a dalfesztivál alapító tagjaként, alanyi jogon kerültek a döntőbe. Engelbert Humperdinck Love Will Set You Free című dala igazi öreguras nótázás volt, nem is nagyon akadt rajongója Európában.

Ezután a Compact Disco lépett színpadra. A brit előadás után felüdülés volt hallani a Sound of our hearts dallamait. Walkó Csaba ezen az estén már sokkal nyugodtabban énekelt. Felszántotta a színpadot, és a közönséget is magával ragadta az érzelmes előadás. Vastaps, és elégedett sikolyok hallatszottak a nézőtérről. A srácok igazán jól nyomták, érthetetlen, hogy csak két előadónál tartották jobbnak őket.

A litván Donny Montell bekötött szemmel kezdte el énekelni Love Is Blind című dalát – gondolom a gyengébbek kedvéért, akik nem beszélik az angol nyelvet. Mikor végre levehette fejéről a kendőt úgy megörült, hogy még szaltózott is egyet. Viccet félretéve, picit talán sok volt a srác, de színpadra termett: kellemes megjelenés, átlagos hang, jó dal.

Maya Sar egy zongora mögött kezdte lírai dalát, mely a „hallom, hogy jössz” címet viseli. Bár a bosnyák nyelv talán kevésbé dallam-barát, de az énekesnő előadása puha volt, mint a bársony. Ő hitt a kevesebb több elvében minden téren, és úgy tűnt jól tette.

Franciaország szintén alapító tagja az Eurovíziós Dalfesztiválnak, így énekesük, Anggun alanyi jogon jutott a döntőbe. Echo című dalát már láthattuk a Csillag Születikben, ahol Varga Viktorral közösen adták elő a dalt. Igazi slágeres nóta, amiben jó érzékkel váltogatják az angol, és francia nyelvű részeket.

Ismét egy alanyi jogos következett: Nina Zilli Olaszországot képviselte Out of Love című dalával. Kicsit olyan érzés volt őt nézni, mintha Amy Winehouse kelt volna életre. Persze annyira nem volt karcos, és szenvedélyes, de talán tovább is él az énekesnő.

Észtországot egy jóképű, szerény fiú képviselte, aki tini sztárként kezdte pályafutását hazájában. Kuula hangzott a dal címe, egyfajta visszatérő motívumként. Ott Lepland igazán szívbemarkolóan, de legfőképp jól énekelt. Annak ellenére, hogy észtül hangzott el a dal, simán el tudnám képzelni, hogy ez egy hollywoodi film főcímdala.

Iráni születési fiú érkezett Norvégiából. Tooji picit metroszexuális, picit hamis, de a Stay című dal egy igazi sláger. Kár érte. De őt legalább megelőztük végül.

Azerbajdzsán ezúttal szintén egyenes ágon jutott a döntőbe. Sabina Babayeva igazi dívaként, bájos akcentussal adta elő a When the Music Dies című alkotást. Az, hogy a ruhájára 3 percen át vetíteni tudtak, nem a túlzott testi adottságoknak volt köszönhető, hanem a kiváló színpadtechnikának.

A svéd énekesnő, Loreen igazán különleges produkcióval érkezett. Az Euphoria igazi slágerdal, kortárs balettet idéző tánccal fűszerezve. Nem hiába tartották őt is nagy esélyesnek. A produkció minden perce élmény volt, igazán méltó a győzelemre.

Az azeriek nagy szeretettel fogadták a szomszédból érkező törököket. Can Bonomo egy ál-színházi előadást próbált a színpadra vinni. Love me back című dalát igazi törökös frazírokkal adta elő, ami kifejezetten irritáló volt a Back Street Boys-t idéző, már-már túlcsorduló produkcióban.

A spanyolok alapító tagként szintén a döntőben kezdtek. Pastora Soler méltán a legjobb énekesnő országukban. Úgy indították el otthonról, hogy nehogy túl jó legyen, mert most nincs pénze a spanyol államnak egy dalfesztivál megrendezésére. Quédate conmigo című dala könnyen emészthető még spanyolul is. Zseniálisan jó hang, csodás előadás volt.

A szintén alapító tag Németország következett. Roman Lob igazi tini lányok kedvence. Standing still című dala, valódi pop-rock nóta. Egyszerű megjelenés, magabiztos és laza előadás volt az övék, mintha saját koncertjükön lettek volna.

A máltai Kurt Calleja This is the night című dalában arról énekelt, hogy ez az az éjszaka, amikor sztár lesz belőle. Jelentem, mégsem ez volt az, 21. lett. A színpadi mozgás túl koreografált, ami sokszor már kifejezetten zavaró volt. A dal kissé közhelyes, de könnyen emészthető.

Kilenc lemeze jelent már meg a makedón Kaliopinak. Ez nem az énekesnő tehetségének, hanem inkább korának köszönhető. Előadásukat operába hajló dallamok nyitották, majd kőkemény - hörgős és visongós - rockra váltottak. Inkább az erőlködés, mint a profizmus jellemezte a produkciót.

Željko Joksimović már többször képviselte országát eurovíziós versenyeken. Szerbül adta elő saját szerzeményét, mely egy igazi lírai dal volt, kiváló előadásban. Bár a szerb nyelv néha kicsit kopogós a magyar fülnek, szuggesztív produkciót láthattunk. Fej-fej mellett haladva az orosz nagyikkal, végül a 3. helyen végzett.

Be my guest üvöltözte artikulálatlanul az ukrán énekesnő végeláthatatlanul. Gaitana egy csokor pünkösdi rózsával a fején lépett színpadra. Hangja Dana Internationalére emlékeztetett, akiről kiderült, hogy eredendően férfi… Elgondolkodtató, hogy ennél jobb dal nem született Ukrajnában.

Az elődöntőben már láthattuk Albánia, Oroszország, Izland, Ciprus, Románia, Dánia, Görögország, Írország, és Moldova produkcióját, amiről itt írtunk.