Szeretni akarunk mindent és mindenkit, különösen karácsonykor – a görcsös erőlködés viszont frusztrál, így majd ne felejtsünk el lélekgyógyászhoz menni, ha véget érnek az ünnepek. (Vagy bőgni egy jó alaposat, az is segít!) Mert hát úgyis elrontunk valamit, megbántunk valakit, elfelejtünk valamit, nem tökéletesen a tervek szerint alakulnak a dolgok, persze. De hát: „ember tervez, Isten végez!” – Jézuska, előre is bocsi, ha megbántunk!

Adni akarunk NEKED valamit születésnapodon. Ehelyett más embereknek adunk. Ami végül is ugyanaz, hiszen azt mondtad: „amit a legkisebbekkel tesztek, azt velem teszitek.” Jó, ez az ajándékozási őrület már-már csak a pénzről szól, de szerencsére egyre szegényebbek vagyunk, így egyre jobban előtérbe kerül az olcsó, ám személyesebb, „odafigyelősebb” apróság – ez nagyobb örömet is okoz ma este: ettől az sem érzi magát kényelmetlenül, aki kapja.

Ma éjjel meglátogatnak Téged az emberek... A hideg templomban a Világrajöveteledre jászollal emlékeztetnek bennünket. Érdekes, mindenki odamegy, megáll előtte egy kicsit. Vajon ki, mire gondol ilyenkor? Nézik a kis babát. (Én egy apró falu kis templomában álltam Eléd, Jézuska. Minden évben, Orosziban. És nagyon hideg volt, és vinni akartam babaruhát a Kisjézus-babára, de nem mertem, és mindig arra gondoltam, mennyire fázol ott, egyedül… és annak idején is fáztál, és tudtad, mi vár Rád, de vállaltad a keresztet értünk, a lelkünkért, és MEGSZÜLETTÉL. Milyen hideg lehetett, milyen hideg Világ vett körül Téged… is. Köszönöm, hogy Te nem futamodtál meg, és végigcsináltad az életet, a Megváltást. „Ne félj, mert megváltalak.” /Izajás 43,1/)

Már Szombathelyen, az oladi templomban ( Batthyány-Strattmann László és Fatimai Szűz Mária templom) állok oda Eléd – de zsúfolt a Székesegyház, a Kálvária, a Ferences-templom, a Szalézi Szent Quirin templom és a többi is ilyenkor. Éjjel álmosan, fázósan szeretünk Téged.

Van, aki évente egyszer látogat meg Téged – „ne ítélj, hogy ne ítéltess!” Hiányzol nekik, hiányzik ez az érzés még gyermekkorból, de legalább most elég bátor a hívő, hogy Eléd álljon, Mindenható. Még ha nem is mond semmit. Nem is kell... Te mindent tudsz… és szeretsz minket. És nemcsak karácsonykor…

Istenem.. ezt a kis Jézuskát a mi Urunknak ismerjük el, és tőle mennyi minden jót kérnek most a világnak az emberek...! Mi most mindenkinek csodát kívánunk: Isten csodáját! Ő tudja, hogyan, miért, kinek, mit.

A szeretet örök...

„Adni kell, adni, mindent odaadni,

Munkát, erőt, életet,

Pénzt, ruhát és kenyeret.

Könnyet, mosolyt, simogatást,

Jószándékot, jóakarást,

Imádságot, egészséget,

Melegséget, élő hitet,

Odaadni akárkinek,

A legelső nincstelennek.

Szeretetet adni – adni,

S érte semmit nem kívánni kapni!”

/Kalkuttai Teréz Anya/