Egy nevenincs Tanítótól hallottam ezeket a mondatokat két évvel ezelőtt, amikor elsírtam magam Szentestén. Bőgtem, mert a szeretet ünnepén mindenki bolond volt, nyüzsögtek a boltokban az emberek, akik elszántan kerestek még egy-egy utolsó ajándékot. Mindenki minden volt, csak boldog nem… A Tanító vette észre egyedül, hogy bennem akkor éppen a Világom omlik össze.

„Tudni akarod, miért van pont a szeretet ünnepén ennyi harag, düh és gyűlölet az emberekben? – kérdezte. – Mert ilyenkor a legnyitottabb és a legsérülékenyebb a szívünk.”

A várakozás, az Advent hónapjának kapkodással teli izgalma, az évzáró munka stressze és az év során felhalmozott lelki sérülések okozta frusztráció pont ilyenkor ömlik ki belőlünk. Ez természetes: a lélekben most olvad fel a jég, aztán jön a víz, ömlik a könny. De ettől nyugszunk meg, ekkor fordulunk egymás és a másik Világ felé …

Ilyenkor mindenkiben feléled a hit, éjféli misére megyünk, és hiszünk legalább az angyalokban. Így hát ők is jobban hisznek bennünk… Megbékül a Föld és az Ég, közelebb kerül egymáshoz a két Világ. Az ún. kollektív tudat (csoportok, tömegek viselkedése mögött az egyéni tudatok összeköttetései és a gondolatok átadása áll) megtelik érzelemmel, és minden érzelem iszonyatosan erős energia. Rengeteg energia szabadul fel így Szentestén a bolygón. Ez az erős energia nyitja meg a „kapukat” ideát és odaát – mintha TNT-vel robbantanák ki a börtönajtókat.

Még van Idő felkészülni.

A mikrós gyorslevesnek egészen más íze van, mint az órákig készített „rendes” ételnek. Mindenki tudja, mi a különbség. Ilyen a Karácsony is. Értékes? Instant? A Kedves Olvasótól függ, mit akar. De  ne az ajándékot ünnepeljük!

Hanem annak az energiának a kirobbanását, amelyet szeretetnek hívunk. A Tanító szerint ez egy másik dimenziónak a magasabb energiája – a mi Világunkat ez a rezgés köti össze legkönnyebben és a legtisztábban azzal a másik Világgal, amelyre mindannyian vágyunk… Ami szép, jó és igaz.

A téli napfordulón a fény újra születik, egyre hosszabbak lesznek már a nappalok. Ez egy születésnap! Az ember lelkében újra és újra megszületik a jó, évről évre újabb esélyt kapunk ilyennek maradni. Most vesszük észre, hogy eltévedtünk az igazi Útról – ami fáj, az a szemünk felnyitása. Túl hirtelen jön a fény! Most az egyszer ne csukjuk be a szemünket…!

Idén bátran lássuk meg a lehetőségét annak, hogyan maradhatunk olyanok, mint Karácsonykor. 365 napig!

Most, 2011-ben az eddiginél nagyobb lehetőségünk van arra, hogy teljesüljenek a kéréseink – vigyázni kell arra, mit kívánunk.

Idén talán utoljára van esélyünk arra, hogy a másik oldalt, a Jót válasszuk. Ki tudja?!

Figyelni kell a Tanítóra.