(Fotó: nlcafe.hu)

A kapcsolatfüggő emberek elképzelnek egy ideális kapcsolatot, de a megvalósítására nem képesek. Nem is keresnek sokáig, belevágnak az első jónak ígérkező együttlétbe. Néha személyiségzavarral küszködnek, önbizalomhiányban szenvednek, úgy érzik, nem szerethetőek, ugyanakkor erős a szeretetre, a gondoskodásra való vágyuk. Félnek a magánytól, nem érzik teljes értékű embernek magukat pár nélkül. Gyakran egyik kapcsolatból a másikba menekülnek. Ahogy problémák ütik fel a fejüket az egyik kapcsolatukban, másikat keresnek, és sokszor csak akkor vetnek a problémás kapcsolatuknak, ha az új már stabilabbnak ígérkezik.

A kapcsolatfüggők tehát nem egy bizonyos emberhez ragaszkodnak, hanem magához a kapcsolathoz. Gyakran anyagi okokra való hivatkozással leplezik a gyávaságukat, amiért nem hagyják ott a működésképtelen kapcsolatukat. Nem kötődnek a társukhoz, rövid időn belül képesek váltani, ha egy jobb, többet ígérő kapcsolati lehetőség tűnik fel a láthatáron. Ők tulajdonképpen egyfajta illúziót kergetnek. Az ilyen problémával küzdő emberre jellemző, hogy a változást csak negatívumot hozó dolognak tartja, ráadásul ezeket a negatív dolgokat túlértékeli.

Az okokat nagyrészt a gyermekkorban lehet keresni. A felnőttkorban kialakuló függőség kialakulása ugyanis jelentős mértékben függ a neveltetéstől, a szocializációtól. Az olyan családokban, ahol a gyermek nem lát egészséges kapcsolati modellt, illetve a rendelkezésére álló modellek azt közvetítik számára, hogy a kapcsolat majd gondját viseli, fokozottabb a kialakulásának veszélye. Negatív példa lehet a szülők válása, vagy az, ha az egyedülálló szülő, sűrűn váltogatta a partnereket.

Ezek az okok magyarázzák azt, hogy bizonyos esetekben a nagyon erősen ragaszkodó emberek miért tudnak meglepő hirtelenséggel túllépni egy, a külvilág számára akár komolynak tűnő kapcsolaton egy újabb partner mellett kikötve. A magánytól, egyedülléttől való rendkívül erős félelem, illetve a függő kötődés iránti szükséglet afelé motiválja őket, hogy kapcsolatról kapcsolatra vándoroljanak.

(Fotó: kozossegiportalok.hu)

A kapcsolatfüggők könnyen felismerhetőek arról, hogy alacsony önbizalommal rendelkeznek. Nem tudják elképzelni, hogy valaki szívesen van velük, és bármilyen is a kapcsolatuk, úgy érzik, hogy jelenlegi 
kapcsolatuk is távol van a tökéletességtől. Aki pedig nem szeretne egyedül maradni, az szeretné, ha minden a másik fél akarata szerint alakulna, ezért akár tudat alatt is olyan helyzetbe hozza párját, hogy az alárendelje őt. Ilyen esetben az alárendelt fél nem szól vissza, ha valami sérelem éri, illetve nem képviseli a saját érdekeit sem. Ezzel alárendeltsége tovább fokozódik. Aki pedig alárendeli magát párjának, azzal megeshet, hogy bár párja először még támogatóan viselkedik, később azonban ő maga is elhiheti felsőbbrendűségét, és uralkodni kezdhet a másik felett. Ez bizonyos esetben akár agresszív viselkedéshez is vezethet így az alárendelt fél akár az agressziót is elfogadja, csak ne érjen véget a kapcsolat.

A kapcsolatfüggőségtől való megszabaduláshoz először az önbizalmát kell helyreállítani az illető személynek. Csak így tudja felmérni, hogy pontosan milyen lehetőségei vannak az önálló életre, és mik azok a problémák, amikre ténylegesen számíthat majd, és nem csak a félelem szülte őket.