A legtöbb vicc az átlagembereknek szól: közérthető, egyszerű, rövid és nincs túl nagy elvárásokkal a befogadó irányába. A következőkben nem ezekről lesz szó. Csodálatos dolog a zene és a humor összekapcsolása. Manapság a populáris zenékben is felkapott irányzat, ám eleinte – paradox módon – a komolyzenében jelentkezett. A befogadótól, tehát a közönségtől megkövetel egyfajta tudást. Elvárja például, hogy ismerjük a komolyzenei darabokat, illetve sok esetben azok szerzőinek életútját. Emellett nyilván könnyed humorforrásokat is alkalmaz, amelyek kiindulhatnak helyzet vagy akár jellemkomikumokból. A műfaj talán egyik leghíresebb művésze Victor Borge (1909-2000). A következő kétperces szösszenetében például Beethoven Holdfény Szonátáját figurázza ki.

Borge Dániában született egy zsidó családban. Már két évesen csodagyereknek tartották. Nyolc évesen, első nyilvános zongora-előadásán pedig megkapta a Dán Királyi Zeneakadémia tanulmányi ösztöndíját, majd 17 évesen önálló koncerttel jelentkezett a szülővárosában, amelyen a közönség állva tapsolt neki. A mester különleges szóbeli előadásmódjával is sokakat lenyűgözött. A nevéhez fűződik a ’Phonetic Punctuation’ kifejezés, ami magyarra fordítva ’fonetikus központozásként’ nem sokat mondhat. A lényege, hogy a papíron használt írásjeleket Borge szóban hanggal jelölte. Emellett a szóviccek valóságos királya volt a dán művész: a megszokott frázisokat bontotta fel legszívesebben, például: ”Egyszer volt, hol nem volt...” helyett „Kétszer volt, hol nem volt...” Sajnos igazán értékelhetően nem egyszerű ezeket magyarra fordítani. De a szöveg helyett beszéljen a zene: Victor Borge és Sahan Arzruni Liszt Ferenc Magyar Rapszódiájával varázsol.

Victor Borge a komédia jeles képviselőjeként többször szerepelt a Muppet Show-ban és fellépett a Fehér Házban is. A legnagyobb videomegosztó oldalon több előadását is megtekinthetjük, érdemes. A komolyzenei komédiának vannak természetesen mai képviselői is – akik talán Borge-nál is inkább a zenére helyezik a hangsúlyt. Aleksey Igudesman és Richard Hyung-ki Joe. Kettejük duója a komolyzene mellett a populárissal is dolgozik.

Az előbbiek mellett a témakörben még érdemes Dudley Moore-ról (1935-2002) is megemlékezni. Igudesman és Joe a játékában főként a Borge-tól és Moore-tól tanultakat alkalmazza – a siker nem véletlen. Moore a lenti videóban szintén a közkedvelt Beethovent figurázza ki.

És, ha már Beethoven… Muszáj a végére hagyni a következő Monty Python részt: